Dömötör Tekla: A népi színjátszás Európában (Színházi tanulmányok 16., Budapest, 1966)
Forma és tartalom
elszavalt szöveggel állunk szemben, az ének és tánc, legalábbis mint keret, az előadáshoz tartozik. Van azonban néhány olyan szinpadi jelenség, mely nagyjából hasonló megjelenési formában jelentkezik a hivatásos és népi szinpadon; ilyen pl. a pantomimikus táncjáték vagy a szatirikus bohózat. A játéktérről szólva megállapitottuk már, hogy az lehet helyhez kötött vagy mozgó, mint a felvonulásos, körmenetes játékoknál. Ez a körülmény kihat a játékok időtartamára és mozgásrendszerére is. Különösen a szokásokhoz fűződő játékoknál találunk gyakran stilizált, kötött mozgást, pl. a maszkos alakoskodók felvonulása meghatározott hagyományos tánclépésekben történik. A székely betlehemes játékok néhány archaikus típusában a szereplők mozgása a vershez alkalmazkodik, a szereplők a recitált vers ütemére lépnek. Általában azt mondhatjuk, hogy mivel az európai népi szinjátszás egyes altípusai különböző történeti korokban alakultak ki, a szinpadi mozgás, a mimika, és a hangsúlyozás is, régebbi szini konvenciók emlékét őrizheti. Ami a mimikus játékok kisérő szöveget illeti, az el is maradhat, mint éppen a szokások keretében megjelenő játékok egy tekintélyes részénél valóban szöveg nélküli játékot találunk. Máskor a mimikus mozzanatokat epikus előadással kis érik. Átmenetet jelent az epikus és a dialogizált szöveg között az eljátszott ballada, melyben epikus részletek és első személyes, párbeszédes részek váltogatják egymást. A klasszikus irodalmi meghatározásnak megfelelő tragédiát népi szinpadon nem találunk. A legjellegzetesebb műfaj az, amit Hont Ferenc vetélkedő színjátéknak nevezett és igy határozott meg: "drámai a vitatko zások, a törvényszéki tárgyalás, a harc, az érzések, gondolatok összecsapása, egyenrangú vagy legalábbis majdnem egyenlő erejű ellenfelek összeütközése, emberek küzdelme emberekkel, szellemekkel, állatokkal, intézményekkel, a természettel és a társadalommal." A dialektikus ellenpár, melynek összeütközése előttünk lejátszódik, kapcsolatban állhat az idő fogalmával, a keletkezés és elmúlás tényével. (Óév és újév küzdelme, a hónapok vetélkedése.) A természeti jelenségek is azonban többnyire az emberre vonatkoztatva jelennek meg, aszerint, hogy az emberi társadalomra nézve előnyösek vagy hátrányosak. (Hideg és meleg évszakok küzdelme.) Hasonlóan társadalmi jelentősége van a farsangi és böjti időszak tréfás jellegű vetélkedésének, megütközésének. A szemben álló erőket egyének vagy csoportok képviselhetik, akik a küzdelmet mimikusan eljátsszák vagy versenyjátékokkal teszik szemléletessé. A megjátszott küzdelem egyik leggyakoribb formája a kardtánc. Az ellentétes erők perszonifikált megjelenése történeti köntösben is gyakori. Az európai népi szinjátszás egyik tipikus műfaja a moreszka, melyben a megütköző fehérek és mórok (és kisérőik) különböző történelmi neveket is viselhetnek. A játék és a párbeszéd hasonló, mint a fenti tipusoknál. Hasonló elv nyilvánul meg a vallásos játékok, misztériumok és
