Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

V. fejezet. A szocialista szinpad és a polgári szinpad viszonya

A szinház pártossága tehát, azt segiti elő, hogy a munkásosztály felfogja minden emberi mü értelmét, hogy érezze: saját gyakorlata ennek az értelemnek beteljesítése. Az emberi mü értelmének ilyen beteljesítése jellemzi a munkásság érdekében dolgozó szinházat, nem pedig holmi napi követelményekhez való alkalmazkodás. Miért beszélünk ezek után szocialista szinházról? kérdezhetnék sokan; s kérdésükhöz hozzáfűzhetnék még a következő gondolatmenetet: a pártosság a szinpad elemi tulajdonsága, ha a szocialista pártosság szerintünk semmi mást nem jelent, mint minden emberi mü értelmének elsajátítását, akkor nem elegendő-e, ha a szinházról általában beszélünk? Nem! Mindenekelőtt azért nem, mert a szocializmusban lehetőség van rá, hogy a szinház, mégpedig a modern szinpad elemi feladatait minden külsődleges tőkés - vagy mecénás-befolyástól függetlenül teljesítsék. Másrészt különbség van nemcsak a polgári szinpad és a szocialista szinpad lehetőségei, hanem pártosságuk között is. Igaz, ez a pártosság nem általánosságként, hanem tendenciatörvényként fogalmazható meg. Olyan tendencia ez, melynek lényege mindig és mindenképpen az előre, a jövőbe mutató történelmi irányzatok melletti állásfoglalás. Igaz, szemben a nagypolgárság mellett álló színjátékkal, megtette ezt jó néhány haladó polgári szinház is. A szocialista színházban azonban ez a pártos állásfoglalás határozott, tudatos állásfoglalást jelent. A tudatosság lehetősége és foka az a tényező, amely a szocialista szinház magasabb lehetőségeit egyfelől meghatározza. De a ténnyel függ össze másfelől a közönség változása is. Sles szemüen vette észre a Magyar Tanácsköztársaság idején ennek a ténynek jelentőségét Móricz Zsigmond, amikor az új közönséget ünnepelte /l. Uj közönsé

g c. cikkét/. Azt mondta erről a közönségről, hogy számára nem játék sem az élet, sem pedig a szinház. A szocialista szin- 136 -