Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

I. fejezet. A maszk és gesztus jelentéstana

Gehlen e fejtegetésnek egyik problémájával, az álta­lános atmoszféra kérdésével már foglalkoztunk, A másik kérdést azonban még nem érintettük, pedig a modern szinpad vonatkozásában elementáris jelentősége van. Ez pedig nem más, mint a Gehlen által igen helyesen kifejtett öntudato­sodásnak a problémája . A szinpad - túl azon, amit Gehlen állit - nemcsak a maga őseredeti, primitiv formájában je­lentette az emberi öntudatkifejlődés egyik leglényegesebb emeltyűjét, hanem ezt a funkcióját mind a mai napig meg­tartotta. Az a vonás, amelyet az előbb Jhering nyomán un­wirkliche Wirklichkeitnek, vagyis valótlan valóságnak ne­veztünk, csupán megjelenitési formája annak a mélyebb tény­nek, hogy a szinpad az emberi öntudat közvetlen tudatosí­tását jelenti. Népisége éppen abban áll, hogy a tudatot közvetlenül az öntudat fokára emeli* A modern idők éppen ebből a szempontból nyújtanak a szinpad számára kedvezőtlen lehetőséget. Ugyanis mindazt, amit eddig a gesztusról bebizonyítottunk, amit a maszk kérdésével kapcsolatban kifejtettünk, ebből a szempontból, éppen a modern szinpad problémájával kapcsolat bein újra vizsgálat alá kell venni. A modern életben tudniillik az öntudat fetisizálódá^p. és elidegenedettsége következtében, ez a viszony egészen másképpen alakul, mint a primitiv és a régi társadalmakban. A primitiv társadalmakban egy más valaminek vagy más valakinek az átélése nem élettény volt, hanem játék. Valóban lehetett ez rituális feladat stb., de végeredményben az ilyenfajta átlényegülés ritmikus vagy játékos jellege senki előtt sem volt kétséges. Egészen más a helyzet a modern korban. A mai korban /értve ezen a XX. századot/ az egyéniség feloldódását éljük át. E helyütt nem felejthetjük ki ennek az öntudatválságnak, az egyéni­ség feloldódásának valóságos szociológiai alapjait - pusz­tán utalunk arra, hogy a különböző átlényegülések a XX. században nem mint egyéni átlényegülések jelentek meg élettényként, hanem bizonyos kollektiv jelleggel történ­- 45 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom