Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

Bevezetés

mint a polgári szinpad, a modern polgári szinjáték legpozitivebb tendenciáinak korlátlan, "parttalan" továbbvitele. Vagyis a szocialista szinjáték elvileg egyfelől folytatása a polgári színjátszásnak. Megmutatkozik ez a szocialista szinpad repertoárjában, a szocialista szinpad játékstílusában stb. Nem véletlen, hogy a szovjet szinpad a Sztanyiszlavszkij-, Nyemirovics-Dancsenko-féle út meghoszszabbitása, mégpedig olyan meghosszabbítása, ahol az a küszöb, melybe a polgári feltétlenül beleütközik, elvileg eltűnik. /Ennek a küszöbnek elvi eltűnése nem jelenti egyben gyakorlati eltűnését is, éppen ellenkezőleg, a gyakorlatban az a tapasztalat, hogy például a személyi kultusz idején is rengeteg, a szocializmust befolyásoló külső körülmény következtében ilyen küszöbök képződtek a szocialista társadalom keretei között is./ Elvileg tehát a szocializmus a népi színjátszás mozgástendenciáját minden úton és módon parttalanul segiti elő és igy a szocializmuson belül különösen haszontalan és káros mindenfajta rétegszinház létesitése, mint ez például a proletkult mozgalom idején történt. Ezek a rétegszinházak lassították a szinház össznépi művészeti fórummá változtatásának folyamatát. Másfelől viszont az ilyen küszöb elvi hiánya természetszerűleg alapvető különbséget is teremt a polgári színjátszás és a szocialista szinház között. Ez nem azt jelenti, mintha a repertoár vagy a játékstílus minden izében más lenne, mint a polgári szinház repertoárja vagy játékstílusa, de jelenti azt, hogy a szocialista szinház határozottan átlép olyan régiók és lehetőségek világába, melyek a polgári szinház előtt szükségképpen zárva maradnak. Amint látjuk, nem kinai falról, nem ellentétről, hanem a hangsúlyok eltolódásáról van szó. Ez a hangsúlyeltolódás azonban igen lényeges különbséget jelent. Annyit jelent, hogy a szocialista szinház végtelen mozgásbaja lévő szinház, a végtelen mozgás szinháza. A szocialista színházban is, éppen úgy, mint a modern - 24 -