Hermann István: A modern színpad (Színházi tanulmányok 15., Budapest, 1966)

Bevezetés

BEVEZETÉS Mottó : A drámai szöveg valami módon inkomplett, s amennyivel inkomplet­tebb, annyival drámaibb is. A most következő gondolatmenet a modern szinpad prob­lémáira igyekszik egy fénysugárt vetni. Nem a dráma kér­déseiről lesz szó, noha elkerülhetetlen, hogy a drámáról is beszéljünk. Elkerülhetetlen ez mégpedig azért, mert a szinpadi játék alapja most is, akárcsak a múltban, a drá­ma. A dráma és hatásköre kifejezi azt, hogy mit játszanak, milyen felfogásban játszanak. A dráma az egyetlen igazi szilárd adat, melyből meg lehet ismerni egy kor szinpadi felfogásait. Ha azt szeretném tudni, hogyan játszottak Athénben, ezt elsősorban a görög drámából rekonstruálha­tom; ha azt akarom tudni milyen volt Reinhardt szinpada, akkor Hauptmann, vagy Zuckmayer művészetét is vizsgálnom kell. Mindezek ellenére tárgyalásunk középpontjába itt nem maguk a drámák kerülnek. Igaz, vannak más szilárdnak látszó adatok is. Elég lesz megemliteni a szinpadi terveket. De a szinpadi ter­vek, a diszletek és kosztümök tervei csupán a játék külső­ségeiről adnak felvilágosítást. A diszlet ugyanis az adott szinpad technikai és térlehetőségein belül adja meg a já­ték keretét. A diszlet maga is korlátozott lehetőségű, s egyben keret is. Mindemellett természetesen ebben a re­konstrukciós folyamatban fel lehet használni a diszletek nyújtotta híradást is, azonban nem szabad azonosítanunk a díszletet a szinpad lelkével. - 9 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom