Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 4. A hétköznapiság és a művészet
ként, hanem egy műfaj és egy külön világ szabályrendjeként. A néző nem mint az élet elemeire ismer rájuk, hanem mint a drámai, szinpadi konvenci ó ismert, megszokott és kivánt effektusaira. A szinházba lépve ezekkel a hatásokkal akar találkozni, a fellépő figurákat ezekben a formai keretekben akarja látni, akkor is, ha unatkozva elfordul az olyan daraboktól, ahol kizárólag csak az ismert szabályok szerint történik minden. A néző a bele idegzett szini konvekció betöltésé t és egyben túllépésé t, a megvalósitás t és megszegés t egyszerre kivánja a szinpadtól; ezért löki előre újra és újra a szini dramaturgiát ujabb és ujabb felfedezések felé, és ezért örökíti meg ezeket a szabályokat immár 3000 év óta. Mint ahogyan a gyerekeknél az igazi játékot az jelenti, ha a játékszabályokat megtartják - és egyúttal "csalhatnak" is egy kicsit -, ugy a szÍnpadon is a néző a dráma tartalmáig a műfaji tisztaság és újszerűség "sorvezetőjén" keresztül tud csak eljutni. Enélkül a dialektika nélkül nincs él ő dramaturgia. De ugyanakkor ebből az is kiderül, hogy a szini hatás elsődleges, spontán forrása a szini konvenció érvényesülése: a néző nem a hétköznapi életre, nem az élet lényegére ismer rá legelőszö r, hanem élvezi a dramaturgiai csattanókat, a helyzetek dramaturgiailag kínálkozó és be is következő megoldásait. Vagy: a kínálkozó megoldás játékos áthágását. A dramaturgia nemcsak a szÍnpadon él tehát, hanem a nézőben is, érzékeiben: várja és kontrollálja a szini fordulatok "szabályszerűségét", és ha a darab pl. nem tud befejeződni, ha csupán "nyújtják, mint a rétest" anélkül, hogy egy fordulat véget vetne a játéknak - rosszul érzi magát, LS elsősorban nem a tartalma nem tetszik neki, vagy mert a hősök nem rokonszenvesek, nem igazak stb., nanem mert a műfaj, a darab, nem a maga formai tisztaságában áll előtte. A formai zavar, a dramaturgia "szórakoztató-vezérlő" sajátsága nem engedi eljutni a tartalom retegeihez. i.iielött azt észrevehetne, hogy a "huzavona mögött" értelmes gondolatok - 79 -
