Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)
Előszó helyett - gondok: HAGYOMÁNYOS VAGY MODERN DRAMATURGIÁT?
le volt, vagy a "dada" légiónyi szinpadi szerzőinek egyikére is - noha pár évig "a" szinházat jelentették? És ami az expresszionizmusból még ma is játszható - egy 1960-as nyugatnémet kisérlet tapasztalatai szerint - 4-5 darab, tehát ezreléke a kor divatdrámáinak. És ezek a máig is élvezhető drámák tulajdonképpen nem véletlenül maradtak fenn: az un. "hagyományos" dramaturgia szerves megujitásán fáradoztak, és továbbépítették azokat az alapelveket, amelyek formális minőségükben ugyan használhatatlanok voltak korukban, de az életanyag követelményei alapján átépitve, tartalmi lényegüket kiszabaditva használhatóaknak és maradóaknak bizonyultak. Kaiser, Goering, Barlach stb. olyan drámairók voltak, akik a drámai-szinpadi művészet néhány egészen alapvető és műfajt meghatározó követelményéről nem voltak hajlandóak lemondani, hanem megkeresték azok legkorszerűbb kifejezési-átépitési lehetőségeit, és igy ültették át korukba. Véleményem szerint az igazi modernség nem ott különbözik az elavulttól, a túlhaladottól, hogy egyszerűen szakitani akar a "réginek" nevezett eljárásokkal, hanem abbat mutat uj utakat, hogy az alapvető drámai-szinházi elveket átépiti, lényegüket megtartva uj kifejezési-formai lehetőségeket teremt számukra. így aztán a hagyományosnak és i modernnek merev és elvont szembeállítása, melyről fentebi szóltunk, s mely mai szinházi és drámaelméleti gondolkozásunkat is uralja - valójában hamis alternativa, vakvágány Tézisünk tehát ugy hangzana, hogy modern drama turgiáró; csak akkor tudunk beszélni, ha ezt nem állitjuk merevei - elvontan szembe a drámai mult vívmányaival, hanem arr ráépítjük, annak szerves folytatásaként fogjuk fel - akko: is, ha egyes mozzanatok esetében valóban élesebb a törés sőt szembenállás, mint pl. a XIX. sz. dráma és klassziku korszak dramaturgiája közötti ellentét bármikor is lehe tett .Beckett valóban hoz egy sor ujitást a színpad és drá ma építkezésébe, de ez az ujitás nem érthető meg, nem él
