Almási Miklós: Színházi dramaturgia (Színházi tanulmányok 14., Budapest, 1966)

II. A HÉTKÖZNAPI ÉLET DRAMATURGIÁJA: A MEGJELENÍTÉS ESZKÖZEINEK EREDETE - 2. A befolyásolás művészete

"cselfogással" kizökkentsék az embereket megszokott illúzióik vágányáról és igy kényszerítsék a valósággal való szembenézésre. Amikor a dramaturgia "becsapja" nézőjét, amikor a mámor eszközeivel kábitja, amikor számára idegen szerepek boldog viselését szuggerálja neki, akkor voltaképpen csak az élet felszines hazugságait, látszatvilágát akarja vele feledtetni. Ugy kell megfosztania nézőjét a józan gondolkozá

s (common sense) laposságaitól, hogy legyen bátorsága elhagyni ezeknek a látszatoknak biztonságos, kényelmes területét és önként, a művészi élmény örömébe

n úszva tegye magáévá a valóság egyébként elfogadhatatlan igazságait. Mindeddig azonban elhallgattunk valamit, ami a manipuláció eredményességének egyik legmélyebb titka, s ami a dramaturgia realista fogásainak is varázserőt kölcsönöz. Ez a "titok" pedig ugy fogalmazható meg, hogy az emberek szeretik a kelleme

s becsapásokat. A kedves bókról mindenki sejti, hogy csak szóvirág,csak nem akarja észrevenn

i, hogy nem igaz. A hétköznapi élet számos kelepcéjébe féligmeddig önként lépünk be, mert nem akarjuk észrevenni, hogy kelepcébe lépünk - igy kényelmesebb, kellemesebb. Sokszor egészen nagy horderejű jelenségek megitélésénél is igy járunk el. Németországban pl. még a koncentrációs táborok mellett lakók sem tudtak arról, hogy vannak ilyen táborok. Nem tudtak róla, mert kényelmesebb volt elfogadni a manipulációt, és önmagukat győzték meg a propaganda igazságáról. A manipuláció sikerének legfontosabb kelléke tehát, hogy olyan ponton támadja áldozatát, ahol annak öntudatlan közreműködésére is számithat. Milyen következtetések adódnak ebből a dramaturgia számára? Hazudnia kell az igazságot, azt a látszatot kell keltenie, mintha csupán játékról lenne szó: akár ugy,hogy a mese valami másról, valaki másnak az életéről szól, ós pusztán az érdekesség, a látvány, a komikum révén ragadja meg a nézőt; akár ugy, hogy az első percekben kinál egy olyan fonalat,mely izgalmasságával, - 67 -