Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
I. A drámai forma a viták kereszttüzében
évtized során, as abszurd dráma megjelenésében megtalálta a maga legfőbb gyakorlati igazolását is. Minthogy e helyütt nem lehet célunk a polgári esztétikai-dramaturgiai elméletek számtalan irányzatának és képviselőjének bemutatása, kénytelenek vagyunk bizonyos sommás egyszerűsítésekhez folyamodni. A legjellegzetesebb álláspontot igy fogalmazhatnék meg: a felbomlott drámai formák csupán törvényszerű tükrözései a felbomlott, értelmét vesztett valósásnak. Lényegében tehát tártaImivilágnézeti kérdésről van szó, de a dráma műfaji természeténél fogva ez a kérdés sokkal inkább, mint más művészeti ágakban, a tartalom megformáltságához, tehát a drámai formához való viszonyban fejeződik kl a legélesebben. Tömören fejezi ki ezt a problémát az ellenkező oldalról Peter Hacks; megállapításából világossá válik, miért vált mára, minden eddigi korszaknál inkább, a drámai forma harci kérdéssé: "A realista művészet, ha a dolgokat nevükön akarjuk nevezni, a valóság értelmezett ábrázolása. A valóság és művészi reprodukciója között a különbség ott van, ahol a forma megjelenik; a forma a művész lelkének lakhelye. A műalkotásban a legfőbb politikum, tehát az igazán érdekes, a forma megtalálása... Az a művész, aki nek van hozzá bátorsága, hogy sok és fontos valóságanyagot formailag birtokba vegyen, hisz a társadalom humanizálhatQ8ágában . "^* - (KlemeléB tőlem - Sz. Sz. J.) Az a felismerés, hogy a polgári valóságnak polgári álláspontról való drámai ábrázolása egyre problematikusabbá válik, már a századforduló óta foglalkoztatja az esztétikát. Lukács György már 1911-ben, A modern dráma fejlődésének történetéb en, részletesen elemzi az okokat, amiért a valóság drámailag egyre nehezebben megragadhatóvá válik. Leszögezve, hogy M A világnézeten való felépültség a dráma kauzális szerkezetének formai következmé3. Theater Ï963» A Theater Heute cimü folyóirat különszáma. Hozzászólás.
