Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
változó valóság minden ajánlatát tematikájának bővitésére; ez a tematika ugyanis magát Öröknek és a történelmi-társadalmi fejlődéstől függetlennek vallja. Ugyanakkor mégis szembe kell néznünk a kérdéssel: miben rejlik az abszurd dráma hatásának titka, miért tudott sokak szemében a reprezentatív korszerű drámává emelkedni egy olyan drámatipus, amely Önmaga is büszkén "anti-szinbáznak", "anti-drámának" hirdeti magát. Hogy e divat szitása miért állt érdekében a polgári esztétikának, arról már többször esett szó; érdekesebb tanulságokat kinál a közönség reagálásának elemzése. Hazai tapasztalatok hiján természetesen nagyon nehéz e problémát reálisan értékelni; minden esetre a külföldi beszámolók is arra vallanak, hogy a legjellegzetesebb abszurd drámák - ha a divat muló ingerét, a szenzáció, sőt a botrány felszini hatástényezolt leszámítjuk - elsősorban az értelmiség bizonyos rétegeiben találtak visszhangra. A "legjellegzetesebb" jelzőt azért hangsúlyozzuk, mert az olyan müvek sikere, mint Ionesco Kopasz énekesnő jéé vagy Lecké jéé, vagy a másik oldalon a Bérnélküli gyilkos é és az Orrszarvu é. már nem azonosítható egyszerűen az abszurd iskola lényegbeli tanításainak hatásával. Az előbbieket Franciaországban például egyértelműen bohózatnak rendezték, és ezen belül is a Kopasz énekesnő t, az iró többszöri nyilatkozataival ellentétben, a kispolgári életformát karikirozó szatirának; az utóbbiak szélesebb közönségsikere pedig a müvek előbb emiitett, a hagyományoshoz közelítő drámaiságával indokolható, amelyet a rendezés - gondoljunk a Barrault-féle Orrszarvu-eloadás egyértelműen antifasiszta tendenciájára több esetben még el is mélyitett. Más kérdés tehát a tipikusan abszurd müveknek, Így elsősorban Beckett drámáinak a visszhangja. Mindenekelőtt megkockáztatnánk egy különösnek tetsző megállapítást: e lirai drámák valamit őriznek a dráma lényegéből, azt tudniillik, hogy világképet, zárt és általánosítható értelmű állásfoglalást adnak. Liraiságuk