Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
nem hisz a szabad emberi cselekvésben. 2. Az arisztotelészi dráma által megkívánt szemlélet abszolút és primer, vagyis nem ismer önmagán kívüli vonatkozásokat; ezt a szemléletet a világkép modern kiszélesedése egyre kétségesebbé teszi, és végül 4. az arisztotelészi dráma abszolút, kauzálisán megalapozott tér-idő egységben zajlik, amely egység fogalma a XXX. század óta nagy mértékben átértékelődött. Nos, a brechti epikus dráma nem e feltételek hiánya miatt szakit az arisztotelészi drámával, illetve: felismeri a Szondy által megnevezett problémákat,de nem tartja őket abszolútnak, hanem a társadalom mai állapota függvényének, s mivel a társadalmat megváltoztathatónak látja, megváltoztathatónak látja ezeket a tényezőket is. Âz emberek izolációja igenis megszüntethető, éppen a Szondy által hiányzónak Ítélt második feltétel: a társadalmi cselekvés révén, amely szabadság és szükségszerűség dialektikája felismerésének alapján igenis létrejöhet, és ebből következően Brechtnél megvan a harmadik feltétel is: a világkép zárt és abszolút volta. Hogy Brecht ennek ellenére elveti az arisztotelészi dramaturgiát, annak elsősorban az az oka, hogy meggyőződése szerint napjainkban éppen az arisztotelészi dramaturgia nem képes többé adekvátul szolgálni a Szondy által hiányzónak itélt feltételek művészi (és gyakorlati) kiteljesedését, mivel a beleélésen és az Illúzión alapuló színházi élmény nem tudja mozgósítani a nézőt arra, hogy a Szondy felsorolta elidegenedés! jelenségek táptalaját, a polgári társadalmat kollektív cselekvés által megváltoztassa. Vagyis, bármily paradoxul hangozzék ls: nézetem szerint Brecht épp azért veti el az arisztotelészi dramaturgiát, mert azok a feltételek, amelyeknek létéhez Szondy ezt a dramaturgiát köti és amelyeknek hiányából ő, Szondy az epikus drámát levezeti, napjainkban Brecht szerint csak az epikus drámában fejezhetik ki létüket, illetve létük lehetőségét. Ezzel szemben a századunkra és mai korszakunkra is jellemző epizálási
