Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)
III. Kísérletek a drámai forma kiszélesítésére: epikus és lírai törekvések a mai drámában
elkendőzésére, a valóság áttekinthetetlenségének hangsúlyozására szolgál. A brechti epikus dráma nagyszabású kisérlet volt a valóság korszerű színpadi ábrázolására, ám a nagy s maradandónak Ígérkező Brecht-müvekben a hatás biztositéka abban rejlik, hogy itt három sik olvad össze s játszik át szüntelenül egymásba, időnként egymás funkcióját is átvéve s a maga képére idomítva: a többé-kevésbé hagyományosnak tekinthető drámai sik, a nézőt elidegenítve is lenyűgöző cselekmény és jellemalkotás (gondoljunk a Kaukázusi krétakör re vagy a Jó embert kérésünkr e). a lirai sik (songok, versek), amely egyfelől, Brecht szándékához hiven, aláhúzza a játék játék-jellegét és meg-megtöri az illúziót, de művészileg csak azért hathat, mert Brecht egyben századunk egyik legnagyobb költője is, és a gondolati-filozófiai sik, amely azon tul, hogy a müvet magát is áthatja, külön konvenciórendszerével (táblák, reflexiv betétek, kommentárok, illetve az epizáló funkciót .is betöltő lirai elemek stb.) szintén az illúzió megtörését szolgálja, de hasonlóképpen csak azért segitheti elő a mü hatását, mert Brecht korának egyik legszínvonalasabb és legizgalmasabb gondolkodója volt, következetes és egyéni szellemű, alkotó marxista. Eszközeinek másolása rendkívül veszélyessé válhat ós könnyen torkollhat formalizmusba vagy érdektelenségbe, ha a forma "arisztotelészi'* fegyelmét, a megszakítatlan, egyivü feszültséget nem helyettesíti a koncepcióbeli-filozófíai fegyelem, ha az intellektuális szárazságot nem ellensúlyozza az intellektuális liraiság, humor és irónia, ha a bemutatott jelenetek látszólagos esetlegessége valóságossá válik és azok nem épülnek szigorú törvényszerűségre, ha nincs dialektikus összefüggés a jelenetek "önmagukért való", kiemelhető és mással helyettesíthető volta, valamint az egész koncepció szükségszerűsége között. (És most változatlanul csak marxista irók hasonló jellegű kísérleteiről beszélünk; tulajdonképpen felesleges bizonyítani, hogy mit érnek a brechti esz-
