Sz. Szántó Judit: Korunk drámai formái (Színházi tanulmányok 13., Budapest, 1966)

I. A drámai forma a viták kereszttüzében

Hogy az ilyen elemzés igénye a szocialista drámaesztétikában máris megvan, azt számos további álláspont bizonyltja. Mig egyfelől esztétáink legtöbb esetben helyesen utasítanak el minden öncélú formai kísérletezést, éppen mert ezek általában lemondást jelentenek a tartalom valóban harmonikus megformálásáról - az ilyen kísérleteket nevezi Karvas, szellemes gyűjtőnévvel, a művészetek "poliekranlzálódásának" -, ugyanakkor egyre sűrűbben találkozunk a XIX. századi realizmus módszereinek elutasításával és azzal a határozott követeléssel, hogy az uj tartalomhoz uj formák kellenek. A legszélsőségesebb álláspontot itt Mesterházi Lajos képviseli, aki összegyűjtött drámáihoz irott Játék vagy mutatvány

? cimü tanulmányában - amelyre még majd visszatérünk - tagadja, hogy a szocialista dráma bármit is értékesíthet a polgárt drámairodalom vívmányaiból, Játék és varázslat cimü tanulmányában pedig kijelentit "...az esztétikának is észre kell vennie, hogy (a realizmus) már elhagyta a XIX. századot, a mi realizmusunk más, mint a XIX. századi volt és a ml realizmusunkat nem a XIX. század kategóriájával, hanem a 17 XX. századi valósággal kell mérni." '* Hasonlóképpen vélekedik Osváth Béla ÍSÍ "...a modern szocialista dráma a polgári dramaturgia hagyományainak továbbfolytatásával vagy továbbfejlesztésével nem teremthető meg. A kommunista eszmékben és a kozmosz megismerésére törő, az atomfizikai világképben naggyá nőtt ember érzelmi és értelmi problémáira nem lehet a XIX. század ideáljaival és kife18 jezési eszközeivel választ adni." ' A drámai és színpadi formák megújítását tartja a modern dráma egyik legörvendetesebb jelenségének Czimer József is, Bevezető a modern in drámához cimü tanulmányában. y

* VT* Parttalan realizmus? 277-278. o. 18. Osváth Béla: Uj dramaturgia születik. Élő dramaturgia. 360. o. 19. Czimer József: Korunk színháza. Budapest 1962. Színháztudományi Intézet, J