M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

Akikért mindez történt: a nézők

AKIKÉRT MINDEZ TÖRTÉNT: A NÉZŐK A közönség, amelynek a szinész játszik, azonos a társadalommal, amelyből a szinház kialakult, a közönség öszszetételének, Ízlésének, izlésváltozásának alakulása nem más, mint a társadalom formálódása. A magyar játékszín "hősi harca" a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején valóban harc volt és valóban hősi, oka azonban a Habsburg-abszolutizmus és a német szinház győzelmes konkurrenciája mellett tekintélyes részben a színházbarát magyar lakosság gazdasági helyzete. Az ország magyarul beszélő értelmisége óriási többségében földbirtokán és földbirtokából élt. Előfordul, hogy maguk a szinészek is földbirtokosként fejezik be életüket. Szinte szimbolikus a kolozsvári ügyvédként, jó módban élő és meghaló Felvinczi György, az első jogositványos magyar "színigazgató" sorsa. Kótsi Patkó János és a Fejér-testvérek a Wesselényi-féle, Varsányi András az első fővárosi együttestől, ki előbb, ki utóbb, kis földecskéjükre vonulnak vissza. Kisnemesek, de pár jobbágyukkal eléldegélnek és nincsenek rászorulva senkire. Eléldegélnek - de falun éldegélnek. A felvilágosodás eszméit hordozó nemesség csak megyegyülésekre, a kiválasztottak egy-egy országgyűlésre járnak be a nagyobb városokba. Nagybirtokos legyen az, akinek már városon is van háza, de az sem lakik bent az Őszi-téli három-négy hónapnál tovább. Az intenzív szinházpártolás másik akadálya a készpénz hiánya. A színházhoz pénz kell, a magyar nemességnek pedig, az ország gazdasági elmaradottsága folytán, nincs mozgatható tőkéje. Az a bizonyos Sándor Lipót-féle "két-