M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

Akikért mindez történt: a nézők

száma ebben az időben még csekély. Ne felejtsük el, hogy a birodalmi főváros Bécs, az országgyűlések megszokott helye Pozsony. Tehát Pesten, ill. Budán csak annak van palotája, akit foglalkozása ideköt: a Helytartótanács, a Kamara, a Hétszemélyes tábla vezetőinek. A császári vérből eredő nádor 1790-ben lépi át először a budai vár küszöbét. Ettől fogva lesz elegáns dolog időnként Pest-Budán élni és a főhercegi udvartartásban forogni. Az első hat esztendő azonban még nem ébresztette rá erre az arisztokráciát. Ennek megfelelően a megyebeli nagyurakon, a Telekieken, Rádayakon, Ürményieken kivül alig egy-két vezetőállásban levő indigene /Wartensleben gróf, Schönthan báró/ jöhetett szóba. Ezek valóban támogatták is a magyar együttest; maga a nádor is támogatta. A zártszék-béri

et már gyengébb jövedelmi forrás volt ugyan, de még arra is lehetett épiteni. A kormányszékek alacsonyabb rangú tisztviselői jártak ide. A napi jegyek eladása bizonytalan, legtöbbször keveset hoz. Az értelmiségi réteg kisszámú, jórészt szerzetestanárokból áll, mint Endrödy, Verseghy, vagy a piarista irók. II. József ideje óta az egyetemi ifjúság is jogosult a felvilágosodás "erkölcsnemesitŐ'' színházának látogatására, hellyel-közzel világi professzorok is megjelentek a színházban. Legnagyobb hatással Kelemen színtársulata ezekre a napi jeggyel ellátogató értelmiségiekre volt. Évtizedek múlva is emlegetik, amit egykor ott láttak. Eljártak a magyar anyanyelvű mesteremberek is, de egy-egy ritka gesztuson kivül a pártolás semmiféle jelét nem mutatták a város gazdag német kereskedői, általában a német polgárok. Ők a német színházat látogatták, ahol vitán felül színvonalasabb előadásokat láthattak, mint a S^kezdet kezdetén álló Kelemenéknél. A túlnyomó nagy többségben vidéken élő és /katolikus vagy protestáns/ egyházi kollégiumban nevelkedő magyar nemességnek voltaképpen még a feudális kor közép-európai