M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)
Akikért mindez történt: a nézők
szinháztipusa felel meg, az iskolai színjátszás. Mivel azonban a felvilágosodás eszmevilága terjedt a nélkül, hogy vele egyidejűleg társadalmi és gazdasági változásokra mód nyilt volna, a hivatásos magyar játékszín mindaddig nagy nehézségekkel küzdött, amig csak a polgárosulás folyamata a reformkorban el nem kezdődött. A kolozsvári magyar színtársulat látszólag kivétel e szabály alól,a valóságban azonban a különálló Erdély kormányzására hivatott, kinevezett és választott tisztviselő gárda /amely itt, az ország nemzetiségi összetétele következtében, magyarokból áll/, tehát egy polgárosult réteg alkotja a közönség magvát. A szervezés és irányitás munkáját pedig az ugyancsak hivatali méltóságokat betöltő erdélyi magyar főnemesség végzi. Hivatásos szinház csak városban virágozhatik és csak azon a nyelven, amelyen a polgárság beszél. Evvel az igazsággal azonban már száz esztendővel ezelőtt is tisztában volt pl. Molnár György. 55 * A XVTII-XIX. század fordulójának magyar szinházi életére, helyesebben, a magyar közönség történetére vonatkozólag legjobb forrásaink a míssilisek. Kazinczy Ferenc levelezése kiadásra került, a szinházi vonatkozásokat is tártai mázó, elpusztult gyömről Teleki-levéltár regesztáit ugyancsak kiadták /Iványi Béla/. Kiadatlanok azonban még a szépen rendezett Ráday-missilisek, a Teleki család marosvásárhelyi levéltára, a kakaslomnici Berzeviczy-levéltár, a Zichyek e korbeli levelezése és számos kisebb Pestmegyei vonatkozású levéltár. Mindezekből mozaikként állna össze a kor szinházszemléletének és igényének egységes képe, mint ahogyan a már előkerült források alapján egy-egy nemzeti szinházi produkció csaknem egészében felidézhető a multszázadbeli kritikákból, memo árokból és gazdasági iratokból. A hivatali ügyvitel levéltárakban pihenő anyaga is értékes felvilágosítást nyújt a közönségről. A cenzori vélemények nemcsak egy, a cenzúrát végző tisztviselő, hanem az egykorú reakció irodalmi Ízlésére is jellemzőek. Még
