M. Császár Edit: Színháztörténetünk társadalomtörténeti összefüggései (Színházi tanulmányok 12., Budapest, 1965)

A színpad rekonstrukciója

A kis helyiségek előnye, a jó akusztikán kivül a színpad,a szinész közelsége is* A cél az, hogy a közönség megértse mindazt, ami a színpadon történik, lásson mindent, és e mellett a helyiség fenntartása ne legyen nagyon költséges. Figyelembe kell vennünk, hogy az egykorú közönség naivabb, tehát lassabban appercipiál nemcsak a mainál, hanem a romantika korának nézőinél is; hogy nem egyszer szokatlan gondolatokkal, szokatlan eseményekkel szembesitik az előadások, s hogy a rossz világítási viszonyok fizikailag is nehéz feladattá teszik számára a bekapcsolódást. Mindezek a körülmények határozottan a kis színházaknak biztosítanak előnyt. A szinpadnyilás 5-10, a színpad mélysége 7-9 méternél nem is volt mélyebb. A polgárosuló kor már feltételezi az üzletszinházat, tehát a tér takarékos kihasználása elsőrendű szempont. Hogy mekkora volt a Reischl-bódé, nem tudjuk, csak azt, hogy kisebb színpada volt mind a Várszínházénál , mind a Rondelláénál, mert diszletei nem voltak másutt felhasználhatók. A Várszínházról, szerencsére, 36. még a két világháború között készült tanulmány. 2 A Rondella alapterülete kb. 484 m volt. Ebből a színpadra, öltözőkre, külső járatokra legfeljebb egyharmad 2 részt számithatunk, a 161 m -bői pedig ismét kb. fele, 80 p m jutott a szinpadnak. Nemcsak a szinházi gyakorlat, hanem a köralaku épület alaprajzából adódó szükségszerűség is azt hozza magával, hogy a szinpad mélysége nagyobb legyen, mint a proszcénium-nyilás, tehát ez utóbbi legföljebb 9 méteres még akkor is, ha a szokványos elkeskenyedéssel számolunk. A szinpadtér pedig nem azonos a játéktérrel, hanem ennél kisebb. Valóban nem volt nagy lehetőség a bediszletezésre, a látványosságok rendezésére, de normális körülmények között adottak voltak a jó akusztika és látásviszonyok. Sajnálatos körülmény, hogy a szinpadról egykorú narrât iv forrás alig emlékezik meg. E tekintetben eléggé meg