Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 2. "Bejön egy ember: születik egy világ"

közönség előtt. De megjelenésük még mintegy a "játékon kivül" volt, a "nem ér a nevem" birodalmában. A narrátorkommentátor pedig egy bizonyos "semleges" időszámítást képvisel: természetszerűleg kivül áll a játékon, szerepe nem "szerep", hiszen önmagát képviseli s éppen ezért beavatkozása a szini játék érdembeli cselekményébe - lelassítva,megállitva, felgyorsítva azt - sohasem számit a dráma igazi belső mozgástörvényei közé. Az a dramaturgiai lehetősége, hogy bármikor megállíthatja a játékot, hogy állandó deus ex machinaként befolyásolhatja a történet szereplőinek sorsát, könnyen visszaüthet, különösen ami a hatás pszichológiai-intellektuális nélységét illeti, hiszen azt sugallja, hogy a szini történés nem szükségszerű,hanem bármikor megváltoztatható, ha egy külső, felső hatalom ugy akarja. Külön tanulmányt érdemelne annak a kielemzése, hogy milyen társadalmi-politikai fejlődést tükröz a játékot végigkísérő játékvezető, legyen az szutradhara vagy narrátor, felbukkanása a színjátékok szerkezetében. A "bejön egy ember" momentuma azonban más. Itt maga a cselekvő ember jelenik meg s nem a magyarázó. Az alábbiakban pedig azt szeretnénk részletesebben megvizsgálni, hogy a belépés szinpadi-dramaturgiai ténye milyen következtetések levonását engedi meg. Mindenekelőtt azt a kérdést tennénk fel: eleget tud-e tenni egyetlen színpadra lépő ember a szinjáték sajátosságának, annak tudniillik, hogy az embert és társadalmát, teljes környezetét egy dinamikus komplex képben ábrázolja. A feladat, amelyet ilymódon a belépő színésznek szánunk, első pillantásra szinte megoldhatatlannak látszik. Ha azonban sorra vesszük azokat az összetevőket, amelyek a szini komplex képet alkotják, kedvezőbb véleményt alkothatunk. JSmlitettük, hogy az "előkészítésből" áthozott információanyag is komplex jellegű, de inkább általános tartalmakat hordoz s nem eléggé konkrét. Mikor azonban az első szinész megjelenik a színpadon, éppen a konkrét vonások kerülnek az előtérbe.