Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 2. "Bejön egy ember: születik egy világ"

A szinjátékok dramaturgiája éppen ezért igen fontosnak tartja ezt az első pillanatot és a legkülönbözőbb eszközökkel teszi hangsúlyossá. Megjelenés-mozgás és beszéd egyaránt jó alkalmakat teremt. A testtartás, a maszk és a jelmez ugyanis azonnal erőteljesen jellemez. A szinjáték története azt bizonyitja, hogy mindezeket a lehetőségeket igyekeznek is felhasználni. Különösen a maszk és jelmez kinál gyors információs alkalmakat. Még ha nem is jelentik be a soronkövetkező szereplőt, vagy akár az első szereplőt, megjelenéséről, maszkjáról akkor is majdnem minden lényegeset le lehet olvasni. Az évszázados hagyományokkal rendelkező nagy szinjátékkulturák az ilyen tájékoztató jellegű konvenciók egész sorát dolgozták ki. Elsősorban a távol-_eleti, illetve a népi színjátszás élt ezekkel a lehetőségekkel. Egy-egy "rögzített tipus", a népi "tipi fissi" nemcsak darabbeli funkciójában,de rendszerint öltözékében is "rögzitett": az atellana Buccoja, Dossennusa, Maccusa és Pappusa ugyanúgy az első pillanatban felismerhető volt, mint a commedia dell'arte hires "maszk"jai, annyira, hogy még akkor is felismerhetőek voltak közönségük számára, ha egy-egy szerepet más szinész vett át. Az arcfestés és öltözés tökéletesen kidolgozott-rögzített volta jellemzett olyan csiszolt technikájú és gazdag játéktípusokat, mint a kathakali a maga "zöld", "kés" (sic!), "vörös szakáll", "fehér szakáll", "fekete" szerepeivel, mint a japán no állandó álarcaival, a török orta foglalkozást vagy nemzetiséget ábrázoló törzsfigurái. Ezek az állandó maszkok-jelmezek nemcsak, sőt elsősorban nem képzőművészi célt szolgáltak, hanem az adott szereplő társadalmi helyzetére, vagyoni állapotára és nem utolsósorban jellemére, a cselekmény során várható magaviseletére vo^tkozóan adtak felvilágosítást. A közönséggel való ós hosszasan létrehozott kapcsolat a képzőművészi formán keresztül eleve komplex képet képvisel és a szinpadra lépő ember önmagát és azt a társadalmat is világosan jelenti,