Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 1. Dramaturgiák és színjátékok

1. DRAMATURGIÁK ÉS SZÍNJÁTÉKOK Talán feleslegesnek tűnik, tautológiának a bevezető sorokban emiitett szinjáték-dramaturgia kifejezés, amelyet még pontosabban szizijátéktípusok dramaturgiájának lehetne nevezni. Véleményünk szerint azonban mégis szükséges ez a megkülönböztetés, elsősorban azért, mert a "dramaturgia" szó a mindennapos gyakorlatban, de a szaknyelvben is szűkebb, szigorúbban elhatárolt jelentést kapott. Ez a szóhasználat is csak aláhúzta azt a szemléletet, amely a színház művészetét elsősorban a dráma szövege oldaláról, az irodalom oldaláról vizsgálta és általában másodlagos jelleget tulajdonított a szinház művészetének, amely a színjátékban, a színielőadásban jut el az alkotás fokára. A közvéleményt egyébként a lexikonok képviselik a maguk tömör fogalmazásmódjával. Márcsak ezért is sajnálatos, hogy legújabb Magyar Irodalmi Lexikononk is a szűkebb értelmezés mellett dönt, amikor ezt irja a dramaturgiáról: "a dráma elméletével és gyakorlatával foglalkozó tudomány" és nem folytatja azt a helyesebb és kiegyensúlyozottabb megfogalmazást, amely az 1927-es Irodalmi Lexikonban jelent meg s amely a dramaturgiát "a drámai költészet szabályaival és a szinházi előadással foglalkozó tudomany"ként határozta meg. Az 1930-as Szinészeti Lexikonban pedig félreérthetetlenül mint "az irodalomtudomány egyik fejezete" szerepel. Természetesen a dramaturgia szemlélete és definíciója szorosan oM&vfttgg azzal is, hogy a drámát illetve a szinház művészetét hogyan látják a kutató tudósok, szakemberek. Ritka az olyan költői meghatározása a drámának, mint