Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

I. A SZÍNJÁTÉK MŰVÉSZETÉRŐL - 2. A színjáték művészetének néhány sajátossága - d/ A színpadi kép "jelentéses" volta; a színjáték művészetének konvenciói

és idő különböző valóságeleméit is. (Az absztrahálási folyamatot itt természetesen nem a XX. század "absztrakt" művészete értelmében, hanem szigorúan filozófiai-pszichológiai értelemben emiitjük.) S ha ez igy van, akkor a színjáték száméra, a művészi szini kép kialakulása számára döntő mozzanat, hogy ez a mozgás elvonatkoztatható magától a mozgó dologtól és más alany utján is megvalósítható

.mert ez a tétel a szinjáték alkotó folyamatának elvi alapjait, elvi lehetőségét fogalmazza meg. Fontos az is, különösen a jelentésesség, a kódnak az eredetire való visszautaló jellege és lehetősége miatt, hogy az absztrahálódó fogalom az absztrakció forrásait egész komplexitásukban, konkrét ságokban süriteni képes

, hiszen éppen ez á szinjáték-közegek eszközeinek feladata. A színjátékra is érvényes, hogy az ismétlés ós utánzás fontos láncszem a művészi jelenségek társadalmilag objektiválódó jelentésének kialakításában. S végül, éppen komplex dramaturgiánk szempontjából döntő megállapítás, hogy a hangjelenségek közül a vokális és az instrumentális jellegűek fejlődése egyidejű és egyformán meghatározó szerepű, hiszen a szinjáték művészetének alapvetően zenei jellege döntő tételünk s a zenei kifejezőeszközök e két tartománya a szinjáték művészetében, az egyes szinjátéktípusok kialakulásának meghatározásában történetileg bizonyíthatóan nélkülözhetetlen. A kép (hasonlatunk szerint: a kód) extenzív szegénysége és intenzitásának gazdagsága pedig a szinjáték hatásának lehetőségét biztosítja, ügy gondoljuk, hogy ezek a tételek segítenek megvilágítani Almásinak egyébként kitűnő megfigyeléseit, melyeket ő a néző szemszögéből végzett el s amelynek során a néző "képzeletbeli objektlvációját" állapította meg, ami alatt azt értette, hogy a néző "a cselekvés közvetlen adottságaiban egy másik tevékenység képletét véli felfedezni".

60, Ebben "utaló funkciót" is lát és a szini előadást elemezve arra a következtetésre jut, hogy a néző egyidejűleg "három képet" lát: a játszó szinészt, az ál-