Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 4. Melpomené és Thaleia: az egyensúly igénye
tudunk, amikor a Jézus passióját bemutató dráma prológjaközjátékai és epilógja szerkesztődik egybe: a játék elején az angyalokkal együtt maga a Nagy Halál is megjelenik, a passió stációi között a Jézusba "szerelmes Lélek" énekel, Júdás öngyilkossága után az ördögök járnak örömtáncot s a játék végén Lucifer fényes koronáját és egyéb uralkodói jelvényeit levetve búbánatosan vallja be, hogy elvesztette a csatát. 1 ^* Ez a szerkezet azonban már lehetővé teszi, hogy a két játék (fő és köz-) mintegy egymásba kulcsolód jék , olyan formán, mint ahogy azt Goethe is látta és ahogyan Pergolesi világhíressé vált La serva padrona ja is beilleszkedett az II prigionero superbo felvonásai közé. A fejlődés utolsó lépése azután az, ami egyébként éppen a La serva padronav al is megtörtént, hogy teljesen önállósul, leválasztódik, feladja közjátékfunkcióját , uj szinjátéktipussá válik. Végeredményben igy alakult ki már igen korán, a XVT. század közepén az angol vígjáték az "interlude"-ból, igy az opera buffa a seriab ól. így a Singspiel középnémet ága a zenés intermezzoból s igy a magyar bohózat a XVIII. század végén az iskoladrámák nép20 nyelvi közjátékaiból. Valószínűleg ugyanebből az okból nevezik az indiai színjátékok egyik egyfelvonásos típusát, az ankat . amely eredetileg közjáték funkcióját töltötte be, "leválasztott cselekvés"-nek (.utsrstik-anka) • Még egy elvi problémáról kell itt beszélnünk, bár néhány szóban fentebb már érintettük: a tragikomédia problémájáról, hiszen látszatra ez a műfaj az, amely már nevében is hordozza a Melpomené-Thaleia gondolat kettősségét, az egyensúly igényét. Véleményünk szerint azonban ezzel a műfajjal az történt, hogy vállalt feladatát, konkrét társadalmi indokok következtében, nem tudta végrehajtani, megvalósítani. Az első hivatkozások éppen a nemrég említett plautuszi Anphitruoval, ezen kivül pedig az euripidészi
