Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - c/ A veszélybe kerülő ember: a dráma
lom, másikat maga az alkotó képviseli. Ha az előző kategóriába egy objektív-tudományos világnézeti álláspontról szemlélt és teremtett miivek tartoztak, akkor ebben a másik kategóriában végtelenül élesen megfogalmazott, szubjektiv indulatok öltenek testet. Arisztophanész "ó-komédiái"-t ugyanolyan keserű indulat füti, mint a Troilus és Cressidát, a Dandin t, a Revizor t, Szuhovo-Kobilin trilógiáját, Majakovszkij Gőzfürdő jét, sőt, bár első pillanatra talán nem elég kézenfekvő, Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása cimü groteszkjét is. A "veszély és megsemmisülés" csoportjának azonban van mégegy dramaturgiai változata. Ez annyiban hasonlit az előző két bekezdésben tárgyaltakra, hogy ezekben sincsen igaza a müvekben ábrázolt konfliktus két oldala képviselői közül egyiknek sem. De ezúttal nem azért, mert az objektiv történelmi materializmus álláspontjáról igy kell itélni, nem is azért, mert az igazság a művön kivül van és a műben felmutatott teljes társadalmat meg kell bélyegezni. Ezekben a drámákban azért nincs igaza egyik félnek sem, mert az alkotó véleménye szerint egyáltalában nincsen igazság, se társadalmi, se egyéni, nincsen mérce^ amelyhez bármilyen cselekedetet mérni lehessen. Bármelyik cselekedet lehet jó és rossz, pillanatnyilag értékes vagy értéktelen, hiszen a törvénynélküli világban sem "jó" sem "rossz" nem oka semminek, hiszen már az okozatiság is "törvény"lenne. Ezt az álláspontot a dráma területén sem a mi századunk fedezte fel. Zsarnokot pusztít el Lorenzaccio és a Kegyenc is, de milyen áron? Az iró etikai-világnézeti bizonytalansága egyelőre csak kérdőjel használatában bukkan fel (talán nem is véletlen, hogy Musset és Teleky ugyanazon évtizeden belül fogalmazott igy). Jószándéku rezignációval veszi tudomásul a katasztrófa elkerülhetetlenségét, ez emberi tehetetlenséget a j ójában nem lesz háború szerzője. Kiábrándult cinizmus védi meg a zsarnokot és itéli el a lázadót Anouilh Antigoné jában. Aztán csakhamar minden
