Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - b/ Emberközelbe hozott istenek: a mitosz-opera

számára szinte semmilyen szintér-szinpad nem vált szükségessé) , a mitosz-operában a képzelet által teremtett környezetet kellett kialakítani. A valóságból "kiemelt", méreteiben és fényében, szineiben szintén az extázis irányában ható teret kellett szervezni a vizuális hatás számára, mely, mint az indiai játékoknál éjszaka, imbolygó fáklyafénynél a fantáziát különösen alkalmas megindítani. A helyszin lehet a természetből kiválasztott (sokszor a mitosz és legenda által eleve meghatározott szent liget, barlang, völgy, forrás), vagy mesterségesen kialakított (a templom belsejében, közvetlen közelében, hordozható pageant-eken, utcákon végighúzódó vagy a városka terét körülölelő szimultánszinpadokon) és lehet hangsúlyozottan teátrális, mint a jezsuiták pazarlóan fényes barokk színpadain. - Az akusztikus környezet is a "kiemelés", a szokatlanság jegyében teremtődik meg. Eberle hivja fel a figyelmet arra a tényre, hogy az istenség megjelenítése a primitiv népeknél nem a vizualitással, hanem akusztikus 62 eszközökkel történik (zugófa). " Ez a megoldás egyben a hangjáték első megnyilvánulása. Síig a mimosznál a játékos rendszerint maga éneke1-muzsikál, a mitosz-operában az augmentáció elve a karénekben és az egyre nagyobb zenekarban jelentkezik. Ennek az igénynek a kielégítését,mint általában a nagyobb méretű produkciókét is, kizárólag az teszi lehetővé, hogy ezek a színjátékok a mindenkori uralkodóosztály vallási-politikai ideológiáját vannak hivatva kifejezni és agitative is képviselni s ezért rendelkezé sükre áll az adott társadalmi rend politikai-gazdasági bázisa is. A mimosz szegény, a mitosz pompázatos. Az ábrázolás totalitására való törekvése a szinjáték fejlődéstörténete szempontjából igen fontos, mert az alkotó művészek 1*8 általában csak ezekben a szinjátéktipusokban állt rendelkezésre a művészi ág sajátosságának, a komplex dinamikus képnek minden összetevőjéhez szükséges eszközök megszerzésének, felhasználásának lehetősége. Az emberkö-