Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - b/ Emberközelbe hozott istenek: a mitosz-opera
zelbe hozott istenek világának megjelenítése hatalmas művészi erőfeszítéseket tett lehetővé, még olyan "modern" esetekben is, mint amikor például Richard Wagner a maga Bűhnenfestspiel je. a Parsifal számára koncentrálta a világ legnagyobb korabeli zárt színpadán a legnagyobb kórusokat és zenekart, a modern "összmüvészet" minden eszközét. Ezzel azonban a mitosz-opera történetének -egy állomásához érkeztünk; illő, hogy mint a mimosznál, itt is rövid történeti áttekintést adjunk. Először európai példákat sorolunk fel. Ide számithatjuk a görög tragédia előtti hyporchematikosz troposz t, amelyben az énekben előadott történetet a kórusból kilépő egyes személyek táncolva, mimikusan mutatták be; de nem számitjuk ide az aiszkhüloszi és utána következő görög tragédiát, mert az - mivel Dionüszosz mítoszait egyéb, már a thébai-i mondakörrel összefüggő mítoszokkal helyettesitették be - csak közvetve, nem direkt módon szolgált vallásos érdekeket, sőt, mint a Prométheusz esetében rámutattunk, inkább az istenek elleni érzületek megerősítésére volt alkalmas;°3• a keresztény középkor először lassan, majd egyre nagyobb lendülettel építette ki a maga mitosz-operáiti első előképnek talán az i. sz. V. századbeli bizánci dramatikus homiliák, a sermones tekinthetők. Az igazi fejlődés azonban a IX. sz. körül indul el az egyházi liturgikus és semillturgikus játékokkal, élükön a Qjiem quérTtis?. .. jelenet köré épülő húsvéti,majd a X. századtól kezdve a karácsonyi jászol templomi tiszteletére épülő egyre szinszerübb sorozatokkal. Ez utóbbi adott alkalmat az augmentációs elv érvényesülésével a játék kibővülésére, először a pásztorok, aztán a háromkirályok jelenetének csatolásával,amelyhez később Heródes, a bethlehemi gyermekgyilkosság és az anyák panasza járult, hogy végül, a XIII. század első éveitől a rigai Ludus Prophetarum tól kezdve az un. "ó-testamentumi párhuzamos helyek" eljátszása is szerves részként épüljön az egyre gazdagabb jelenetsorozatba. - A troposz mellett a XI. századtol kezdve a planetus vált drámai csirává (különböző nemzeti jelentkezéséi; az Enciclopedia dello Spettacolo sorolja fel, igy az olasz lamentot, a provánszi planh-ot. a francia plaint illetve co mplainte-et. a spanyol planto t, illetve llantot és a portugál pranto t). - A harmadik kiindulópont a XIII. században ümbriában kifejlődő lauda (komikus verziójáról már megemlékez-