Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)

II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - b/ Emberközelbe hozott istenek: a mitosz-opera

A mitosz-operában persze nem az "ember és társadalom" áll a középpontban, mint az ábrázolás tárgya, hanem elsősorban az istenek és a társadalom

. Hőse a különböző mértékben antropomorfizált isten. Ábrázolásában azonban mindig jelentkezik a kiemelés igénye. Vonatkozik ez megjelenésére, magatartására éppúgy, mint maszkjára, jelmezére, mozgására, énekbeszédére. A játékon belüli augmentáció elsősorban az isten-hős megjelenítésével kapcsolatos. Ezúttal elsősorban a maszk dramaturgiai jelentőségére kell felhivnunk a figyelmet, hiszen a cél éppen az emberi világtól való eltávolítás, a kiemelés. A kiemelés iránya vagy a totemisztikus állatábrázolás vagy az absztrakt szörnyábrázolás felé tart. De vitathatatlan, hogy a legtorzabb. legmlsztikusabb álarc és jelmez is tudatos emberi alkotás eredménye s a vele való játéknak pontosan előirt és meghatározott "eleje-közepe-vége*' van. A homogén világnézetű nép mitoszainak természetszerűleg ugyancsak sztereotip drámai meséi, helyzetei és tipi fissi-szerü szereplői vannak: Ráma és Rávana, mint a Jó és Rossz princípiumának megtestesítői, vagy az Úristen ós Sátán; de mellettük olyan állandó, félmitológiai figurák, mint Hanumán, a Majomkirály, istenek és emberek barátja, vagy ellenpéldaként az angol középkori misztériumok kezdetben gonosz majd komikus figurája, a Bűn megszemélyesitő

je, Vice. Ha a mimosz hőse, a népi hős, legyőzhetetlen, annak kell lenni az istenné kivetített népi-nemzeti eszménynek is, A mitosz-operában sem lehet végleges legyőzetés, csak győzelem, a halálon is aratott diadal, uj meg uj feltámadás. Az élet diadalát a mimosz a népi hősben, a mitosz-opera a halhatatlan istenekben fogalmazza és eleveniti meg. - Az augmentációs dramaturgia az idő dimenziójában a ciklusokat, a tér dimenziójában pedig a szimultán ábrázolást ala kította ki. Ezek az elvek nemcsak a szövegépitkezésben, hanem a mitosz-opera környezet

ábrázolásában is érvényre jutnak. Mivel a környezet, az istenek világa nem lehet azonos a mimoszban felmutatott mindennappal (amelynek a - 125 -