Székely György: Színjátéktípusok dramaturgiája (Színházi tanulmányok 11., Budapest, 1965)
II. EGY KOMPLEX DRAMATURGIA VÁZLATA - 3. A változó világot jelentő színpad - b/ Emberközelbe hozott istenek: a mitosz-opera
ch.en.oi pedig egy paraszt képében jelenik meg, A játék "meséje": küzdelmes ut a magasba, a másik világba. - Nyilvánvaló, hogy itt a mimetikus játékokban használt és kidolgozott ábrázolási eszközöket, amelyek elsődlegesen lényegében spontán rögtönző indulatból fakadtak, majd rögzitŐdtek, a vallásos szinjáték, a mitosz-opera esetében , még a legkezdetlegesebb esetben is tudatos-szervezett produkcióba épiti be, használja fel, A mimosznak soha nincs szüksége valami különleges extázisra. A mitosz-opera viszont mindig szertartásos előkészületeket igényel, "megrendezett", tudatosan kialakitott cselekménysorozat. Dra maturgiai szerkesztésmódját az additiv-augmentációs módszer jellemzi . Ez érvényes a sámán-szinjátékra éppúgy, amely egyre fokozódó veszélyeken át utaztatja főszereplőjét, mint a keresztény középkor vallásos szinjátékára,mely a templomi szertartás troposzából kiindulva, Jézus életének és halálának epizódjain keresztül a hetekig tartó hatalmas ciklusokig fejlesztette produkcióit. A játék funkciója az ősök visszaidézése, a múltra való emlékeztetés, a hősök kiépített kultusza, istenitése után a túlvilág hatalmainak megjelenitéséig, az emberi képzelet és kivetités leggazdagabb alkotásaiig, vallásos ideológiák kápráztató illusztrációjáig-bizonyitásáig fejlődik ("biblia pauperorum"). Korlátai természetszerűleg éppen legsajátabb vonásaiból fakadnak: az "örök** istenekről szóló tanításokat a történelem és társadalom haladása túllépi - ez a túllépés jellemző módon legelőször a mitosz-paródiákban jelentkezik -, az additiv-augmentációs módszer pedig előbb-utóbb az emberi világ egyre szélesebb bevonását-ábrázolását jelenti, s mihelyt a játékon belüli egyensúly az embervilágra tolódik át s a konfliktus a Jó és Gonosz helyett az isiek és az ember viadalára (mint már Aiszkhülosz Prométheusz a esetében), a játék menthetetlenül a profanizálódás útjára lépett: allegória, moralitás (erre is a Prométheusz a példa a "megtestesitett" Erővel és Erőszakkal), majd történelmi játék lesz belőle. —124 -
