Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

IV. KÉRDŐJELEK SOKASÁGA

1961 februári számának szerkesztőségi cikke,amely felpanaszolja,hogy a szokásos újévi királyi kitüntetések listájáról megint hiányoznak az uj hullám drámaírói,és Pinero és Barrie óta egyetlen drámaírót sem bárósitottak. Minden esetre nehéz elképzelni Osborne-t, Weskert vagy Pintért a "Sir"cim viselőiként!) Akik az uj angol drámát miliője, érdeklődési köre miatt vádolják a költőiség hiányával, azoknak tömören felelt meg Arthur Miller, aki rendkívül izgalmas tanulmányában, a mai realizmus legégetőbb kérdéseit boncolva, erre a ma sokat feszegetett problémára is választ adott: "Véleményem szerint a dráma alapvető és a felszint aláfestő költőisége alkotórészeinek szerves szük12 ségszerüségében rejlik" - és amennyiben az uj angol dráma számos alkotásából valóban hiányzik az igazi drámai költőiség - amely azonban Christopher Pry és T.S. Eliot emelkedett verses drámáiból éppúgy hiányzik - annak oka e feltétel hiányos teljesítésében keresendő. Miller meghatározásával rokon az uj angol drámák kitűnő fiatal díszlettervezőjének, Sean Kennynek pompás definíciója a szinház varázsáról; szerinte a színház lényege az, hogy "egy rendes (vagyis közönséges - Sz. Sz. J. ) történetet rendkívüli módon mondjunk el." *" És ha némely uj angol drámából ez a nehezen kielemezhető varázs hiányzik, ugy ennek okait e meghatározás alapján is kutathatjuk: elég "rendes"-e a történet, elég rendkivüli-e az elbeszélés módja, avagy an iró a két feltétel valamelyikének - vagy egyikének sem nem tett eleget? A rendkivüliségnek, a költöisegnek ezek a hiányosságai indokolják mélyebben azt a szintén sürün hangoztatott vádat, hogy az uj angol dráma nem tudja a színeszeket igazán jelentős szerepekkel csábítani.Mikor Paul Scofield, 12. Arthur Miller: A realizmusról

. Színháztudományi Intézet, 1959. 9. o. 15« Plays and Players 1961. augusztus.