Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában

lem csaknem elviselhetetlenül nehéz: aki a csalétket kiköpi, arra magány, elszigeteltség és az anyagi vegetálás sivársága vár. (George-nak egyébként elég szervetlenül, melodramatikusan beépitett tüdővész-krizise nyilvánvalóan ezt a - persze még igy is egyenlőtlen - felelősségmegoszlást hivatott érzékletessé tenni.) Sok biráló feszegette azt a kérdést,hogy George,aki mint iró végül eljegyzi magát a legigénytelenebb,általa is mélységesen megvetett bulvár-drámával és ugyanakkor beházasodik az Elliot-család kényelmes kispolgári fészkébe, vajon valóban tehetséges-e szakmájában; Osborne erre a kérdésre tudatosan nem válaszol, mert nem ezt érzi a probléma lényegének. George Dillon akár tehetséges is lehetne, de ilyen erkölcsi tartás árnyékában a legfényesebb tehetség is elsorvadna. Amellett, noha e tehetség tényleges minősége nem tisztázódik, de a lényeg világos: George-nak lenne mondanivalója a társadalomról, tudja is, hogy ez az, amit el kellene mondania, de okosabbnak, lukrativabbnak tartja, ha magába fojtja. Osbome nyilvánvalóvá teszi, hogy ez nem megy könnyen, s a jövőben is sok keserű, magába fojtott gyötrődésnek lesz forrása; ez az ábrázolás szintén arra vall, hogy George nem "akárki",akit "hulljon a férgese"-jelentésü kézlegyintéssel el lehet intézni;a döntő azonban mindenképpen az alak erkölcsi teherbírása, és ez mond csődöt a konfliktus olvasztótégelyében. Igen érdekes jellempárhuzamot von itt Osborne a főhős és Elliotné huga, Ruth között, aki tizenhét éves mozgalmi mult után éppen a cselekmény idejében lép ki a Kommunista Pártból, és keserűségében, önmarcangolásában és gyengeségében rokon George Dillonnal. Ruth is kompromisszumot kötött, ő sem birta tovább viselni a társadalom nyomását, és Osborne rendkivül finoman bünteti két hősét azzal, hogy bemutatja: noha természetes szövetség kötné össze őket, nem találhatnak egymásra. Nagyszabású, 16 oldalas, Íróilag is mesterien épített párbeszédük, a dráma csúcspontja, éles dialektikával boncolja