Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában

1958) lényegében, bár bizonyos, alaposan indokolt fenntar­tásokkal, bitet tesz a közösségnek szóló, a nép létkérdé­seit feszegető drámairás mellett. "Hogyan élnek az embe­rek... a házakon belül? Milyen viszonyban állnak egymás­sal, gyermekeikkel, szomszédaikkal és a szemben vagy fö­löttük lakókkal? Melyek azok a dolgok, amelyek fontosak számukra, amelyek izgatják, reményekre serkentik vagy ag­gasztják őket? Milyen nyelvet használnak egymással való érintkezésükben? Mi az értelme számukra a munkájuknak? Mi a fájdalmuk? Mik várakozásaik? Mi mozgatja, mi köti össze, mi szólaltatja meg őket? Hol rejtőzik a gyengeség, a ma­gány? Mi az, amit nem ismernek fel? Miben van erejük?... 1 fi mindezek a szocializmus kérdései." * A fenntartások lát­szólag jogosultak; Osborne tiltakozik az ellen, hogy "meg­zenésítse" a Labour Party soron következő kiáltványát, hogy beleszóljon gyakorlati problémák megoldásába. "Senkit nem érdekelhet különösebben személyes hozzájárulásom az olyan problémákhoz, mint hogy miféle házakat kellene épi­teni az emberek számára, miféle iskolákba küldjék gyerme­keiket vagy miféle nyugdijat kellene biztosítani számukra 19 életük második felében." 7 * Ebben Osborne-nak persze igaza van; de vajon nem bujkál-e már e fenntartásokban is az el­kötelezettségtől való félelem? Az utóbb emiitett kérdések ugyanis válaszokat, pozitiv állásfoglalást követelnek; mig a programként felsorakoztatott kérdések, bármennyire iz­galmasak is, csupán kérdések, amelyeknek második felük is lenne; a "hogyan élnek?" után a "hogyan éljenek?" követ­keznék. Természetesen kitűnő drámákat lehetne irai annak a válasznak az alapján is, hogy "ne igy!", és Osborne, első, harmonikus abb alkotói periódusában ezt meg is tette. A kü­lönös azonban az, hogy dühe, temperamentuma tul szenvedé­18. Playwrights on Playwriting» Hill and Wang, New York 1961. 19. I. m.

Next

/
Oldalképek
Tartalom