Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)
II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - c/ Az ember a társadalomban és a drámában
Osborne dühe elsöprőbb erejű és szenvedélyesebb szinte minden pályatársáénál; amit elutasít, azt egyben gyűlöli is»» (Emlékezzünk már idézett üzenetére Honfitársaihoz .) Ez a feltétlenül rokonszenves szenvedélyesség alkalmas lehetett rá, hogy robbanásszerűen rátaszitsa az alkotói pályára és, mint a következmények is bizonyítják, megfelelő fűtőanyag lehetett egy egész mozgalom elindítására. A tisztázatlanul forrongó düh azonban könnyen csap át individualista anarchiába, minden kötöttségtől, minden kollektív megoldástól, minden fegyelemtől való viszolygásba, amit igen szellemesen sejtet Kenneth Tynan egyik, különben feltétlenül elismerő értékelése is. A Dühös Fiatal Mozgalom ról irott tanulmányában elmond egy anekdotát Osborne gyermekkorából; nagyapja az utcán egyszer tüntetően nem fogadta egy szemben jövő köszöntését, azzal az indoklással, hogy az illető szocialista, vagyis olyasvalaki, aki "nem hisz a kalapemelésben". "Osborne - folytatja Tynan - még nem talált ennél jobb definiciót a maga szocializmusára; emblémája egy kócosan burjánzó sörény... tüzes republikanizmusa pedig nemrégiben arra sarkallta, hogy a brit királyi családot ugy jellemezze, mint 'aranytömést egy rothadt szájban'. Valószinüleg mindig rossz hive lesz bármely pártnak vagy csoportnak; igazi tehetsége az egyet nem értésben rejlik." 17 * Noha az irók nyilatkozatainak értéke eltörpül a müveikből áradó hitvallással szemben, a mai angol dráma közéleti érdeklődése azonban mérvadóan tükröződik alkotó inak ilyen jellegű állásfoglalásaiban is, amelyeket ezek tetejében még igen komolyan is vesznek; igy hát érdemes,az előbbiekkel kapcsolatban, szembeállítani Osborne két olyan megnyilatkozását, amely nagyjából megfelel eddigi két alkotói periódusának. Hires N y i1 atk o z atá ban ( Declaration , 17« Kenneth Tynan: The Angry Young Movement , 1958« I« m. 194. o.
