Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - b/ Az új angol dráma "klasszikus" naturalizmusa

kuan, az élet egy tragikus hajótöröttjét akarta megmintázni - ugyanis olyan csökkent tudatossággal rendelkezik, ösztönösen fel-feltörő lázongó hajlamai ellenére is olyannyira passziv játékszer a sors kezében, hogy végső pusztulása minden tragikus vagy drámai feszültségnek hiján van. És mivel a fejében uralkodó teljes káoszt, az értékskála teljes felborulását, ösztönös lázongás és hajthatatlan konzervativizmus kusza zűrzavarát az iró nem tudja reálisan motiválni, valószinüleg ezért zárta be hősét egy üzemi WC rideg falai közé, amely környezet valóban kevéssé kedvez a gondolkodásnak, a világ megértésének és megismerésének . Azt szokták mondani, hogy az élet menetét teljes pontossággal visszaadó dráma, vagyis mindvégig következetes naturalista alkotás a szinpad követeimenyeinéi fogva nem létezhet. Ez természetesen igaz, de mégis: ha az ember az uj angol naturalizmus egyik jellegzetes alkotását, Alun Owen Ut a park felé (

Progress to the Park

. 1961) cimü drámáját olvassa, ugy érzi: az iró annyira megközelítette a tökéletes naturalizmust, amennyire szinpadon csak lehetséges. A helyzet annál paradoxabb, mert ha csak a témát mondjuk el, ugy tűnik, vérbeli, izzó drámával van dolgunk: két liverpooli ir munkáscsalád gyermekének, a katolikus Megnek és a protestáns bobbynak szerelmét hiúsítják meg a makacs vallási előítéletek, vagyis a téma szabályos Romeo és Julia-variációt igér. Azonban szinte érdemes lenne sorseámlálást végezni, hogy kimutassuk: erről, akár* közvetlenül, akár közvetetten, a műnek mintegy 15-20 %-a szól, a többi vagy csak igen áttételes vagy semmilyen kapcsolatban nincs ezzel a konfliktussal. Laza epizódok követik egymást naturális szabadossággal sorba fűzve,funkciótlan mellékszereplők beszélgetnek hosszasan olyan témákról, amelyek Őket valóban érdekelhetik - például a walesi kultúra jövőjéről, a Man-szigeti nyelvjárásról, a tengerészélet örömeiről -, csak az adott drámához nincs semmi kö-