Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - b/ Az új angol dráma "klasszikus" naturalizmusa

me és hatásában megint csak a jóléti állam mellett agitál. Mert hiába lenne Angliában akár szocializmus is, az sem tudna mit kezdeni az olyan proletárral, aki kijelenti: "Szeretem én a munkát, de mihelyt valami taknyos kis bamaoverallos művezető odajön hozzám és elkezd kioktatni, hogy mit szabad csinálnom és mit nem - hát nem, akkor én kiugróm..." Ellentétben John Ardennél, Delaney-nál ez esetben is nyilvánvaló, hogy érzelmileg igenis el van kötelezve; rokonszenve nyilvánvalóan Kités a baj az, hogy spontán rokonszenvét egyelőre semmiféle tudatosság, semmiféle határozott mondanivaló nem vezérli. Érdekes végletként emlékezhetünk meg e helyen egy másik darab 'ól, ugyancsak munka si rónak, ugyancsak a Theatre Workshopban bemutatott müvéről, Henry Livings Hagyd abba, bárki is vagy (

Stop It Whoever You Are

. 1961) cimü alkotásáról, amely már első látásra is a lehető legszélső határig vitte a "kitchen sink"-miliőt: öt képe közül kettő ugyanis egy üzemi WC-ben játszódik, annak számos kellékével együtt, a vizzubogástól az osztálykülönbség nélkül szaladó emberekig; lévén ez valóban az a hely, ahová még a darab kegyelmes ura is gyalog jár. Ez a botrányosnak tetsző szinhelyválasztés persze hálás bunkó volt a kritikusok számára: "Kisértést éreztünk, hogy feltételezzük: az egészet Noel Coward irta egy dühös pillanatában, hogy példát adjon a mai szinház mindama tulajdonságaira, amelyeket oly Ízléstelennek talál. A dráma egyetlen létjogosultsága talán az, hogy a legharciasabb Coward-ellenes kritikust is Cówardnak legalábbis ideiglenes szövetségesévé avatja" - irja egyikük.Holott a darab alapbetegsége megint csak nem önmagában a miliő-választás - bár nem hisszük, hogy például magyar színpadon akár egy remekmű is sikert arathatna ilyen miliővel!-, hanem az az irói szemlélet, amely aztán, többek között, a miliő megválasztásában is kifejeződött. Livings hőse, William Perkin Warbeck,a nyugdíjas WC felügyelő - akiben az iró, szubjektive jószándéVT. T.G.

Rosenthal kritikája; Arts News and Review, 1961. február 25. - 56 -