Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - a/ A "bulvár-szárny"

hetségek (Owen, Erton, Mortimer, Shaffer), és végül, külön csoportban, egymagában Harold Pinter, azzal az indoklással, hogy egyik forrásnak sem köszönheti diadalát és különben is, toronyként magaslik társai fölé. Ez a tanulmány, amely egy még távolról sem lezárt körnek eddig kialakult részét próbálja, az esetleg bizonyos tanulságokat kináló vizsgálódás érdekében, relative véges egyenesként szemlélni, szükségképpen nem léphet fel végérvényes kategóriák igényével, különösen nem az irók vonatkozásában; bár zárójelben érdemes utalni rá, hogy ezek a fiatal irók egyelőre meglehetősen tudatos, határozott arcélű egyéniségeknek mutatkoznak, akik ha elmélyültségben, művészi erőben fejlődtek is első jelentkezésük óta, de ami szemléletüket, problémaérzékenységüket illeti, első darabjukhoz képest szöges változást, meglepő fordulatot mindezidáig egyetlen későbbi müvükben sem fedezhetünk fel. Mégis, bármilyen összefüggésben lesz is szó egyes nevekről,az értékítéletek elsősorban nem annyira magára a szerzőre, mint inkább csak eddigi müveire vonatkoznak majd. Nyolc év mérlegén csak a legjellemzőbb problémák és álláspontok felvázolásáról lehet szó, ez a módszer lehet csak hiteles és lojális egyben; hiszen az iró, amig él és dolgozik, változhat, de a le Írott mü megmarad, és mint ilyen, megragadható és értékelhető. a/ A "bulvár-szárny" A társadalmi mozgás kérdéseire érzékenyen reagáló uj angol drámának sajátos módon megvan a maga bulvárja is. Nyilvánvaló, hogy ha képviselőit általában mégis az uj nemzedék soraiban szokás emlegetni, ugy ezek nem lehetnek pusztán a Coward-Rattigan iskola folytatói; müveiket nem a hires "Edna néninek", Rattigan egyetemes és halhatatlan középosztálybeli nézőtipusának szánják, ós ha müveikben