Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - a/ A "bulvár-szárny"

kerülik a "kitchen sink"-miliőt, akkor ennek több oka lehet, de semmiképpen sem az uj iskola sikereit sértődött rosszindulattal méregető Noel Coward cinikusan elvtelen indoklása: "Hivatásos iró vagyok... Azért irok, hogy megéljek belőle. Nyilvánvaló, hogy sikert akarok. Ezért nem irok darabokat szemétkosarakról vagy trágyadombokról. Ha ezt tenném, néhány kritikus az égig dicsérne. És mi történnék? Szerencsés lennék, ha müvem egy hónapig futna."^' (Ami, mellékesen szólva, nem is igaz; a "kitchen sink"drámák jónéhánya régi bulvár-rekordokat döntött meg.) Egy közkeletű tévedéssel szemben,nem is "konzervativ", jól fésült , szabályos drámaiságuk teszi e müveket - az uj hullámon belül - bulvár-jellegűvé; a sokat bírált "ibseni" szerkezettel Arthur Miller korunk legjobb drámáinak néhányát irta meg; és azt a tényt, hogy szerkezeti megoldásuk sok értékelésben elhatároló-megkülönböztető jegyként szerepelhetnek, inkább a valósághoz elmélyültebben közeledő fiatal angol irók ama törekvése indokolja, hogy - sokszor némiképp öncélúan is - bontottább, epikus-lirai formákat alkalmazzanak. Az uj angol hullám bulvárját sokkal meghatározóbban jellemzi a problémalátás bizonyos konzervativizmusa. A hagyományos bulvárral szemben ezeket a müveket áthatja a düh szalonképesebb változata, a ködös elégedetlenség, a szelíd bánat; a konfliktusok nem olyan kizárólagosan magánjellegüek, mint a bulvár klasszikus alkotásaiban, határozatlan, nehezen megfogható szálak fűzik az alakok bonyodalmait a társadalom bajaihoz. A technikai megoldásokat általában ez a sekélyesebb szemlélet sugallja: a látványos jellemábrázolás - amelynek épp az a hibája, hogy az alakok minden szinességükben sem tudnak típusokká emelkedni, mert a problematika sekélyessége gyökértelenné teszi őket - s a konfliktusok külső harsánysága a problémák 3. Plays and Players I960, október.