Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - f/ Az abszurd

gal annak teljes értelmetlenségében; hogy elfogadja, sza61 badon, félelem és illúziók nélkül - és nevessen rajta." Valójában ez a hatás minden bizonnyal ritkán következik be; a nevetést a nézőből vagy az olvasóból aligha válthatja ki a valóság értelmetlenségének elfogadása, nevetésre legfeljebb a valóban mulatságos, kabarészkeccs-szerü részletek ingerelhetnek, vagy esetleg egy bizonyos szemléleti fölény, amely derűsen ki tudja kacagni az egész világszemlélet torz groteszkségét; másfelől viszont az a néző, aki valóban az abszurd szemlélet hatása alá kerül, aligha érez derűs méltóságtudatot, hanem sokkal inkább félelmet, undort és borzadályt, minden földi törekvés értelmetlenségének láttán- Igaz, a mindennapi valóság korrigálhat ezen a hatáson; másnap reggel, a rendes kerékvágásba visszalendülve, a feldúlt néző is folytatja tovább, szűkebb vagy tágabb célok érdekében, azokat a törekvéseket, amelyek legalábbis a saját élete megjavítását, megváltoztatását célozzák. Ez azonban nem zárja ki, hogy az abszurdok ne fejtsenek ki mélyebb, rombolóbb hatást - egy, a nyugati gondolkodás egy részére amugyis jellemző és a szocialista országokra sem hatástalan nihilista, cinikus szemlélet fokozásának érdekében. Az abszurd világfelfogás a polgári rend bomlásának terméke, és ezért az, aki a valóságból csak a jelenséget látja, igen könnyen hatása alá kerül; felvértezni ellene csak a lényeg megértése képes. Mi mármost az ok, amely Harold Pintér

nek, minden, eddig jelzett párhuzam ellenére, bizonyos értelemben külön helyet biztosit az abszurdok között, és feltűnésének időpontján kivül is valamelyest a dühös fiatalok mozgalmához köti? Mindenekelőtt, furcsa módon, drámáinak tragikus alaphangja, amelyben, áttételesebben, bonyolultabban és persze sokkal ködö

sitettebb, misztifikáltabb formában, ott 61. Martin Esslin. I. m. 314. o.