Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - f/ Az abszurd

tükröződik az osborne-i csömör a jóléti állammal szemben. Ez a felismerés serkentett egy világosabb itéletü polgári kritikust, William A. Armstrongot is arra, hogy Pinter munkásságának valóság-bázisát ne az "emberiség általános válságának korszakában", hanem a maga konkrét társadalmi környezetében keresse: "Pinter lidércnyomásoktól gyötört hősei jótékonyan emlékeztetnek arra, mivel kell még mindig szembe néznünk, amikor a jóléti állam már megtette értünk 62 a tőle telhető legjobbat (vagy legrosszabbat)..." Rö­vid szkeccseinek kivételével - ezek azonban, mint már cé­loztunk rá,realisztikus,egy-egy konkrét jelenségre irányuló tréfák -, Pinter müvein általában nem lehet nevetni, már­pedig, ahogy Martin Esslin igen találóan megállapítja: "A felismerés, hogy a dolgoknak lehet valami értelme, de azt soha nem találjuk ineg, tragikus. Minden olyan meggyőződés azonban, amely szerint a világ tökéletesen képtelen, hiján van e tragikus elemnek."^", és Ionesco is leszögezi: "A komikum nem ismer kiutat... valójában tul van a kétség­ei beesésen is, a reményen is." * Mindamellett Ionescónak eleddig legpozitívabb müve, a Bérnélküli gyilkos ( Tueur sans gage . 1957) is alapvetően tragikus: Bérenger ur küz­delme és végső veresége SZÍVSZorongató szinházi élmény. Az emberi sors, abban a csonttá száradt sivárságában, ahogyan Beckettnél látjuk, már tul van minden emberi, érzelmet keltő, tragikus vagy komikus kategórián; Ionesco hősei pe­dig, kisszerüségükben, törpeségükben, többnyire valóban vagy komikusak vagy legalább groteszkek. Pinter müveit azonban olyan alakok népesítik be, akik ugyanolyan részvé­tet keltenek, mint Bérenger ur; érződik, hogy ez az iró, müközben az emberek sorsát reménytelennek és megoldhatat­62. William A. Armstrong: Experimentál Drama. G. Bell and Sons LTD., London 1963. Preface, 9« o. 63. Martin Esslin. I. m. 69» o. 64. Eugene Ionesco: Expérience du Théâtre . Nouvelle Revue Française 1958. február.

Next

/
Oldalképek
Tartalom