Sz. Szántó Judit: Az angol színház új hulláma (Színházi tanulmányok 10., Budapest, 1963)

II. DRÁMÁK ÉS PROBLÉMÁK - f/ Az abszurd

műnek többértelmüként való bekebelezése. Az abszurdok leg­több alkotásán hajtótörést szenved a régi módszerrel dol­gozó kritikusok minden értelmezési kísérlete, ha nem értik meg, hogy ennek a drámatipusnak lételeme a többértelműség. Természetesen a kritikusok előtt van még valaki, »vi fel kell hogy tegye magának a mondanivaló kérdését: a rendező, és a kritikusok tévedései jórészt nyilván a rendezők ér­telmezési kísérleteiből fakadnak. Harolt Pinter drámái közül például különösen a Házmester t ( The Caretaker . I960) értelmezték igen sokféleképpen; a kritikák tanúsága sze­rint volt előadás, amelyben a két testvér a Jó és a Rossz principiurnának harcát jelképezte Davies-ért, az Emberért; volt olyan, ahol Davies, a csavargó tulajdonképpen halott volt és a két testvér magatartása az élők közönyét volt hi­vatott szimbolizálni a halottakkal szemben; volt, ahol egyszerűen groteszk komédiának játszották a darabot, más­hol épp ellenkezőleg tragédiának, amely az emberek egymás iránti értetlenségét ábrázolja. A mü maga mindegyik értel­mezésre ad lehetőséget és nem győz meg egyiknek sem az ér­vénye őségéről; épp többértelműségében hordozza az emberi lét képtelenségének élményét. Kitűnő példa erre egyetlen idézet - mindössze egy rendezői utasitás a drámából magá­ból. Ha a Házmester ben egy valamit viszonylag indokoltan sejthettünk, az a két testvérnek Davies-hez való viszonya volt: Aston akar jót neki, Mick akarja tönkretenni. Pin­ter, igen tudatosan, a három szereplőt mozgató darabban egyetlen olyan szituációt sem teremt, amelyben a két test­vér négyszemközt beszélne egymással, vagyis ahol egymáshoz és ezen át Davies-hez való viszonyukra némi fény derülhet­ne; az utolsó jelenetben azonban, közvetlenül Davies el­kergetése előtt,egy pillanatra összetalálkoztatja őket az ajtóban, amikor is "egymásra néznek és alig észrevehetően egymásra mosolyognak". Vagyis egy rendezői utasitás tuda­tosan boritja fel az egyetlen viszonylag szilárd pontot: a szelid, csendesen tébolyult Aston jóindulatát, és a test-

Next

/
Oldalképek
Tartalom