Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

III. A SZÍNJÁTÉK SZOCIOLÓGIAI SZERKEZETÉHEZ

Amikor a cselekmény objektiv képe kibontakozik előttem, akkor magamban is reprodukálnom kell a látottakat, a belső fantázia megindulása, a gondolati és érzelmi elemzés munkája, a belső reakciók rálátása a szini cselekményre, mind hozzátartozik az élményhez. Mivel a dráma időben játszódik le előttem, ezért az elmúlt történés gondolatiés érzelmi következményeit, terhét magammal viszem, és minden egyes elkövetkező fordulatnál annak szemüvegén keresztül, annak következményeit rálátva fogom figyelni már az eseményeket, a konfliktus kibontakozását. Hogy egy opera példát is idézzünk, Mozart Don Jüan

ja azzal kezdődik, hogy a nagy csábító párbajban és felelőtlenül megöli a kormányzót. További kalandjait, mulatságos vagy komikus játszadozásait már ezen az eseményen keresztül látjuk. De nemcsak ennyiben vagyok aktiv formálója a darabnak Î a belső reprodukció, a szellemi kisajátítás sem mechanikusan azonos azzal, amit a színpad nyújt. Minden ember másképp, más hangsulyokkal reagál arra, amit a rivalda mögül kap, más az, ami megragadja és más az, amit belelát a cselekménybe, a hősök jellemébe. A szubjektív kiegészítési folyamat nélkül, a szellemi alak belső újraformálása nélkül a darab nem él bennem. De ez az újraformálás, a belső látás beindulása már egy másik világot nyit meg, melynek lényegében ugyanazok a keretei, mint a színpadon formálódó világé, csak éppen az egyén, a befogadó speciális, egyedi világával feltöltve, átformálva. Nóra családi vitáiban, a férj merev embertelenségében nemcsak az ibseni gondolatok élnek - a szerelmen alapuló házasság követelése. Pontosabban: Ibsen gondolatai csak ugy élnek a nézőben, mint sajáttá, egyénivé tett gondolatok és szenvedélyek. Tehát a válni készülő, vagy feleségével rosszul élő ember ezeket a privát viszonyokat is ott látja a szinen, a családi tűzhely szentségét nagyra- 97 7 Színjáték és társadalom