Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)
III. A SZÍNJÁTÉK SZOCIOLÓGIAI SZERKEZETÉHEZ
De ha el is különült max ez a sors a társadalom közös életétől, mégis szerves kapcsolatban áll vele. Az egyéni élet döntő problémái azonosak a polisz életének fő kérdéseivel, csupán egymást mintegy keresztezik, sorszervien metszik. Oidipusz megmenti Tébét, Prométheusz az embereket emeli fel - de ezzel a rendkívüli méretű egyéni képességeikkel mégiscsak "kivölről" érkeznek a közösség életébe, tetteik nem azonosulnak ennek a városnak életével. A dráma, a szinház megjelenése annak a kornak terméke tehát, melyben az egyéni sors, az Individuum élete már elválik a törzsi kötelékekről, melyben a magáncselekvés már önálló individuális életet is. nyer, de melyben ugyanakkor az egyéni élet még mindig a társadalmi lét döntő közös kérdéseitől függ, azok éltetik. Ahogy Puskin mondja, itt még a magáncselekvés nem vonult vissza a házak négy fala közé, itt még a köztereken zajlik, mindenki szeme láttára. A magáncselekvés még nyilvános és közügy lehet. Ez a sajátos ellentmondás szüli a színház intézményét: az emberek egyedi módon cselekszenek, de amit tesznek, az minden részében a közösséget érinti, annak életét fejezi ki, látványa annak jellegét, morálját, világnézetét formálja. Ebben a helyzetben születhet meg a néző érzelmi aktivitása, virtuális részvétele a drámai cselekményben, és Ítélkezni tudása a látottak felett. Az ember öntudatának iskolája Ezzel azonban még nem merül ki a cselekvő és szemlélő ember viszonylagos ellentótének és egymásba átmenő szerepeinek sajátsága és müvószi felhasználhatósága. Újra csak a hétköznapi élet elemi ténye, hogy az egyes ember saját öntudatát, egyéniségének tudatos áttekintését és uralását a másokkal való szembenállásából, másokkal való