Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

III. A SZÍNJÁTÉK SZOCIOLÓGIAI SZERKEZETÉHEZ

cselekvő érintkezéséből meríti* Marx Írja, hogy az ember a másokkal való azonosság és különbség tudatosításában válik sajátmaga tudatos birtokosává. "Miután (az ember) nem tükörrel jön a világra... először más emberekben tük­rözi magát vissza. Péternek az embernek, először Pálra, az emberre mint önmagával egyenlőre kell magát vonatkoz­tatnia, hogy önmagára mint emberre vonatkoztassa magát." (Marx: A töke, Szikra, 1949. I. köt. 62. o.) A másik em­bertől való különbség felmérésének és tudatosításának legelemibb eszköze nem a képességek gyermeteg összehason­lítgatása, hanem a közös szituációkban való cselekvő vá­laszok különbségének lemérése* Két ember azonos helyzet­ben különbözőképpen reagál a szituáció követelményeire: pl. egy ház be omlásánál az egyik ijedten elfut, a másik segit a szerencsétleneken. Itt mind a két - vagy akár több - ember cselekvő félként szerepel, s ugyanakkor egymást figyelve mint szemlélők is szerepelnek. S tul azon a szerepen, hogy az ottmaradók erkölcsi nyomást gya­korolnak az elfutóra, esetleg visszatérésre kényszerítik azt, még más hatása is van a differenciálódó válaszoknak. Az egyes emberek önmagukban is fel tudják mérni saját ké­pességeiket, mint a másoktól való elkülönülésük emberi tartalmát. A cselekvésekkel párhuzamosan futó szemlélő­désben az ember önmagát is látja - a többieken mérve, azokhoz hasonlítva. Persze ilyen helyzetek és cselekvő válaszok nemcsak pozitiv értelemben tudatosítják az em­berrel saját magát, hanem hibáira, fogyatékosságaira is ilyen cselekvő viszonyokban ébred rá. Hosszú ideig hiheti az ember, hogy bátor, és gerinces, mig egy veszélyekkel terhes szituációban kiderül, egyénisége csak rokonszen­vezni tud a bátrakkal, cselekvésben már képtelen ezt meg is valósítani. Más szóval az ember önmagáról alkotott kéne Is a má­sokkal való szembenállásban válik "objektív" tükörképpé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom