Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

III. A SZÍNJÁTÉK SZOCIOLÓGIAI SZERKEZETÉHEZ

mert figura pl, a buszmegállónál sopánkodva álldogáló ember, aki megszólja a tolakodó utasokat - mert történetesen nem az ö autóbusza érkezett előbb. Az a jelenség azonban, hogy ezekre az ellentmondásokra az ember csak igen ritkán érez rá, hogy a napi gyakorlat számtalan ilyen komikus kettősséget ismer, már arra matat, hogy itt két különböző szereprendszerről van szó, a mindennapi élet két egymásba átfolyó és mégis relativ önállóságában kitapintható alaphelyzetéről. Példáink banálisak, hétköznapiak. De ne higyjük azt, hogy ez a kettős szereprendszer csupán a hétköznapi apróságok szintjén él* A nagy történelmi eseményekben is szóhoz jut. Igy pl* a német klasszikus filozófia köztudomásúlag a francia forradalom gondolati szintéziséig jut el, noha Heme törsz ágban még hosszú ideig a "német nyomorúság" uralkodik, tehát a "megítélő" szemlélő szerep segíti ezt a filozófiát a gondolati szintézishez. Az már ennek a szerepnek korlátaival függ össze, hogy a "szemlélés" közben, a politikai cselekvéstől való tartózkodás folyamán bizonyos idealista torzítások, leegyszerűsítő, sőt naiv tévedések is jellemzik ezt a filozófiát* Lássuk tehát, mi jellemzi a hétköznapi élet eme fortos szociológiai megosztottságát közelebbről* A cselekvő ember nyilván elfogultabb érdekeiben, tetteinek előzményei, motívumai, az adott szituáció rá háramló követelményei hajtják arra, hogy "éppen igy" cselekedjék. Figyelmét leköti az aktuális cselekvés spontán logikája, az éppen következő lépés, ós nem ér rá azon gondolkozni,hogy mindez kívülről, egy "józan" harmadik szemében hogyan is látszik. Egy utcai verekedésben, egy kínos társasági jelenetben, a felek mindegyike a saját cselekvéslogikáját követi, vagy azt, amit az "ellenfél" adott lépései ós a helyzet megengednek, elöirnak* Miután hazamegyek, már tisztábban látom az eseményt, esetleg azt is tudom, mit kellett volna tennem, kritikusabb distanolából figyelem