Almási Miklós: Színjáték és társadalom (Színházi tanulmányok 9., Budapest, 1963)

II. A DRÁMA ÉS SZÍNJÁTÉK

litarizmus gyakorlatával éppúgy, mint a modernizmusba csomagolt, érdekessé tett "művészi agitációval". V Utazás a mából - a mába Eddig csak a klasszikus darabok mai újjászületését vizsgáltuk, miként telítődik más, uj tartalommal, az a régi alakzat. Â döntő, szerkezetében általánosítható esztétikai probléma ugy érzem itt van. De vájjon mi a helyzet a máról szóló, ma keletkezett drámák esetében? Itt vájjon nincs helye az át interpret él ásnak? Itt csak alárendelt és nem egyenrangú társ a szini megvalósítás? Âzt hiszem, hogy bizonyos mértékig ezekre a bemutatókra is vonatkozik az, amit eddig elmondottunk. Nyugati daraboknál - Miller

. Tennessee Williams darabjainál ez világos, sőt még világosabb a problematikus szerzők esetében - Frischn

él és Dürrenmattn

ál. Mit jelent ezeknek a polgári müveknek, a polgári életforma válságát, ellentmondásait ábrázoló alkotásoknak szocialista realista színrevitele? Nyilván a szini megvalósítás alkotófolyamatának, az itt és most értelmezésének nagyrészt hasonló esztétikai kérdéseit,mint amit a régi müveknél láttunk. Vegyük a komplikáltabbat, talán az egyszerűbb lesz a probléma megvilágítása szempontjából - Dürrenmatt

ot. Sokan elmondották már róla, hogy kétértel műén ir, amit kritizál a polgári világban, ugyanazt véli felfedezni nálunk is,és azzal is szkeptikusan áll szemben. (Gondoljunk a Fizikusokr

at a két nagyhatalom egyaránt a tudós humanista elképzeléseinek megsemmisítésén fáradozik! ) Nos, mit tehet a rendező egy szocialista realista színpadon? Két lehetőség között választhat: vagy megmutatja az iró müvét jellemző ellentmondásos szerkezetet

, hűen az eredeti műhöz, vagy átértelmezi - az egyik értelmezési lehetőségnek megfelelően - a darabot, ugy, hogy az valamiképpen egyértelművé, haladószellemüvé vélhessék. Azt hi-