Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - VII. Az indiai kathakali

7. A játékos. A kathakaliban csak jólkópzett játékos vehet réezt.A képzést külön iskolában az oktató gur

u végzi. A tanítás tizenkét éven át tart, naponta reggel /pontosabban hajnalban/ fél háromtól este nyolcig,fél kilencig.A napkezdő kétórás szemgolyő-tornát követi az alapos masszázs; kilenc órától kezdve a mozgásgyakorlatok következnek, ebéd és rövid pihenő szünetével estig,majd a külön kézfejgyakorlatok. Este a játékok meseanyagát hallgatják és tanulják a növendékek. Csak férfiakból lehet kathakali-táncos. A női szerepeket fiuk alakítják. Egy-egy szerep 15-20 éven át is egy-egy színész feladatköre marad. A képzés célja, amelyet a kalar

i nevü iskolában kapnak a növendékek, az, hogy a színpadi spontán kifejezés forrása a tökéletesen elsajátított technika legyen. A tanulás során mesterévé válik a mudr

anak. a kézfej 504 módon variált tartásának, hogy ezekkel a külsőleg is artisztikusan megnyerő, szép, ugyanakkor pedig szimbollkus-konvenciós értelmet is rejtő mozdulatokkal minél tökéletesebben tudja kifejezni a mese cselekményét, gondolati tartalmát és érzelmi hullámzásait, a bhavakat. Az iskola neve, a kalari, egyébként arra utal, hogy a dravida eredetű motívumokat az árja szokások fonták át és szövődtek uj művészetté. A kalari szó ugyanis eredetileg árja népi haditánc iskola elnevezése volt. 8. A játék módja. Pontosan meghatározott, hagyományos formaságok vezetik be a játékot az alábbiak szerint: a/ A dobos hosszú szólója, ritmikus prológja /néha fuvolaszóval kiegészítve/: a Suddha Maddala; b/ két ember egy kb. 3,60 x 2,40 m méretű, kockás mintájú drapériát feszit ki kezében tartva; c/ az énekesek sikerkérő, iatendiceérő invokációja; d/ két táncos imatánca a drapéria mögött: Thodayam; e/ a játék kezdeteképpen a "zöld" jellem /lásd alább/ tiszta /nem drámai/ tánca a drapéria előtt, partnerével: Penappad; - 100 -