Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - IX. A török orta ojnu

ábrázolja, tele van személyes ée aktuális politikai célzásokkal. Turkeestánban tamash

a a neve és jellegzetessége, hogy a fehérre festett vezető komikus ós partnere, /akiket maacarabash

nak neveznek/ párjeleneteket adnak elő. Funkciójuk nem változik a különböző jelenetekben, csak eljátszo+t áze^epük /doktor és páciens; biró ée vádlott; tanitó és tanuló/. De a mai Indiában is iamerőa a tamaah

a szinjátéktipus. Egy 1962-es adat szerint a hagyományos tamashában az aktualizálás elsőrendű jellegzetesség volt /ott azonban egy férfi és egy nő adta elő/«

Maharashtra tartományban 1947-ban halt meg a legelismertebb tamashairó ée szinész,Phatte Bapu Rao, aki magasabb kasztot cserél fel szerelme és uj foglalkozása miatt egy alacsonyabbal. A perzsa témacha egyik formájaként ismerik a tegl

idet vagy taxiidét, amely - mint azt az orta egyik fő dramaturgiai egységénél, a taklid

nál láttuk - itt is, eredetileg is "utánzás"-t jelentett. Központi figurája a "kopasz hős", Pehleván, akinek figurájával szintén találkoztunk az orta címlistáján. Az ő figurája vezet tovább a kisázsiai szinjátéktipusok egy másik csoportjához, az árnyjátékok

hoz, amelyeknek perzsa hőse ugyanez a Kacel Pehlevan, megfelelője Perzsiától északra ée nyugatra a meglehetősen ismert Karagö

z. Ez a figura viszont nemcsak árnyformában jelent meg, hanem nagylepedő mögött megjelenő élő ezinaszek játékában is. Karagöz állandó partnere Hadzsejvat és néhány kutató dramaturgiai azonosságot fedez fel e kettő és az orta két fő alakja között, mondván,hogy az orta tulajdonképpen "élővé" változott karagözjáték. Az összehasonlítás Így fests Pesekjár « Hadzsejvát Kavuklu « Karagöz Tuzeuz Musztafa « Bekri Musztafa S ha már összehasonlításról esik szó, egy máeik hipotézist is ismertetünk»amely szerint a török-velencei-génusi kapcsolatok egyik kisugárzása a commedia dell'arte hatáea a - 100 -