Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - IX. A török orta ojnu

12. A zenei alkotóelemek^ A haeznált hangszerek az alábbiak: a zurn

a /oboaezerli hangszer/ és a csifte nara /kettős dob/. Fő dolguk, hogy a megfelelő játék-végszóra Jelet adjanak a következő ezereplőnek a színpadra lépésre. Az egyee szereplők ezinpadra lépésekor külön ária hangzik el /"belépő"/, igy pl. Kavuklu-dal stb. Általában csak a fentemiitett két hangezer vesz részt a Játékban. Amennyiben azonban nagyobb igényű Jelenet /pl. esküvő/ kerül eorra, több hangszert is bekapcsolnak a Játékba,igy az üdot /citeraszerü/ a kema

nt /hegedű/, a känu

n

t /kézicimbalom/, a dajr

et Aézidob/, a lavut

a vagy lautat /szintén húros hangszer/, a ne.

1

t /fuvola/, az inze ea

zt /hoeezunyaku húros hangszer/. Régebben többfajta zurnát is lemertek. 13. A közöneég

x Ritka alkalomkor a szultán udvarának népe; általában azonban az egyszerű köznép. 14. A Játék előzményiig e rede t_e tód ai_. A török birodalom óvezázadokon át világbirodalmi jellegű volt ée rengeteg nép keveredett benne öesze. Kisázsia területe különben 18, már a görögök óta állandó népmozgalmi útvonal ezerepét töltötte be. Mintegy középúton feküdt Kina-India ée Velence között egyrészt, Örményország és az arab világ között másréezt. Szinjátéktipusaik éppen ezért igen eok közös vonást őriznek; ezeken belül a perzsa és cigány elemek hol a szakkifejezések, hol a játékosok nemzetisége eeetében erőteljesebben nyomulnak előtérbe és közvetítő közegként hatottak. Az ort

aval kapcsolatban is sokféle forrásra eshetik hivatkozás. Az előzmények közé tartozik a medda

h figurája, ezé az egyszemélyes mesélő előadóművészé, akiről kínai,indiai, török ée arab adatok szólnak. A játéktér egyik elnevezéeekónt emiitettük a merk-i temaéa-t. Már moet a témach

a szó perzsa eredetű és "látványosságot" Jelent, amelyet vándorszínészek, az un. lout

yk adnak elő. Trágár hangú bohózat ez, amely a faluéi életet - 100 -