Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - VIII. A japán nő

VIII. A Japán no 1. Az_adott_időszak

J

L A nö jelenleg is ismert formái a XV. század elején, 1430 körül alakulnak ki, elsősorban az elméleti munkájával is kitűnt Seami nevű hires szinész működése nyomán. A XIX. sz. vége felé aj lendületet kapott ez a szinjátéktipus, felfrissítette hagyományait ós szélesebb körben, külföldön is ismertté tette. 2. Az_adott_t£r

sadalom. j

apán, történelmének túlnyomó részében, katonai abszolút monarchiában élt, teljesen hűbéri jellegű földtulajdonnal. Uralkodó osztálya a feudális arisztokrácia és a katonai nemesség volt; ideológiájuk szerint csak ezek számítottak embernek,a lakosság többi része, a nép,nem. Vallásos filozófiai világnézetük a korábbi időkben a buddhizmuson, később a konfuciánizmuson alapult. 3. A játékal kalom

A Templomi ünnepeken játsszák; vidéki vendégjátékokon; a császári /shoguni/ udvarban és nemesek házainál. A játék időpontja általában reggel 9-től 3-ig tart, de ismerős volt a fáklyafénynél tartott "éjszakai nö" le. A J.áték cólJa^fjmkcióJaj, Egy ideig egyházi szertartások részeként játszották. Sokszor szolgált propagandacélokat, elsősorban olyankor, amikor templomok, hidak, középületek kijavítására gyűjtendő összegek miatt rsndezték a szélesebb tömegek számára; mint egyik szöveggyűjteményük és jramaturgiájuk, a Kés

el vagy "faux" Kwadensh

o mondja; "Ha nem lenne nö, az alacsonysorsu férfiak és asszonyok hogyan tanulhatnák meg, mi történt Japánban a kezdetektől máig?" Ez az oktató-nevelő célzat a későbbi, artisztikuean kifinomult előadásokon háttérbe szorult a yuge

n. vagyis a szimbo- 100 -