Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)
A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - VIII. A japán nő
lilcue jelentés javára. /Yugen = "Utalás a megállapítás helyett."/ 5» A látók helye. Templomok előtt és közelében, paloták udvarán és néha folyópartokon, völgyekben felépített színpadokon. 6» A játék kerejke x Fejlődése során két tipusu színpadot alakított ki. Az elsőnél a szinpad szimmetrikus elhelyezésben pontosan szemben volt a legelőkelőbb ülőhelyekkel; a későbbinél a szinpad aszimmetrikussá vált: a balról, az öltözők felől jövő hid /hasigakhari vagy hanamichi/ széthúzta a játékteret. A padló keményfából készült, amelyre bizonyos darabokhoz és jelenetekhez finom szőnyegeket teritettek. A hátfalon feetett fenyő képe, az oldalfüggönyön ráillesztett ágak. A közönség a szinpad két vagy három oldalán foglal helyet, bizonyos teret hagyva a szinpad és köztük, részben a kórus elhelyezkedése számára. Hind a régi, mind az uj tipusu színpadon és nézőtéren konvenciók kötötték meg a különböző rangú nézők és a különböző szerepkörű szinészek elhelyezkedését. 7. A játékos. Kezdettől fogva hivatásos szinész; a női szerepeket is férfi játssza. Képzése a hetedik életévtől kezdődik; a 12. évtől szerepezakosodás; a 17-18. évben Msok gyakorlattal vetkezik le a kamaszkor ügyetlenségeit"; 24.év körül a "siker veszélyének legyőzése" a legfőbb pedagógiai feladat; a 35. óv a beérés ideje; 50. évétől kezdve a színész csak passzív szerepekben léphet fel. A főszerepet a vezető színész, a shit e játssza; partnere a wak l.A híresebb együttesek versenyeket rendeztek, méghozzá azonos müvek más-más stilusban való előadásával. A szakma mesterségbeli részét céhbeli titokként kezelték. 3* A látók módja. A lassú, kötött mozgás az előadás legjellemzőbb vonása. A fordulatokat, a cselekmény fontos pillanatait a cipőtlen láb erőteljes dobbantásával jelzik; ennek külön technikája van. A dobbantáe vagy a hangsúlyos, vagy ezinkópa szerűen a hangeulytalan ütemrészre esik.A fő- 100 -