Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - V. A commedia dell'arte

pott; bajusz ée szakáll eltűnt. - Még később lakáj szerű viseletet öltött. 1622: PULCINELLA. ő a nápolyi második zanni. Laza, bő ruhát, két hatalmas pomponnal diszitett sapkát hord. Szakálla hegyes, bajusza ki van pödörve. - A XVII. sz. végére ma is ismert vonásokat nyer: óriási görbe orrot, mesterséges púpot. Nyers tréfálkozása, étvágya és szerelmes természete később főleg bábéletét tette Európa-szerte kedveltté. 1640: SCARAMUCCIO. A Capitano-figura megenyhült és zanni-vonásokkal keresztezett válfaja. Tiberio Fiorilli alkotása,aki tetőtől talpig feketébe öltöztette, kard helyett gitárt adott a kezébe; álarc helyett pedig fehér arcfestéket használt. Az olaszos név hamar helyt adott a franciás Scaramoueheváltozatnak. Egészen általánosan tehát azt lehet mondani, hogy bár néhány alak mind külsejében, mind ruházatában szinte teljesen azonos volt a commedia dell'arte egész kora alatt, jóaéhány figura jellemét és külsejét is változtatta, sőt az egyik figurából a másikba átlépve, nevet és jellemet is cserélt. 12. Zenei alkotóélemek

x Kezdettől fogva dalokkal ós táncokkal füezerezett szinjátéktipus. A Massimo Trojano által leirt, műkedvelők által játszott /de legkorábbról ismert/ előadás során a Pantalone szerepét játszó Orlandó dl Lasso az egyes játékegységek előtt ötszólamú madrigált énekeltetett . Később is megőrizte népdal-anyagát, a canzone a hallókat, vagyis táncdalokat. A zene, amelyet mindig a szereplő szinészek szolgáltattak vagy szerenád, vagy duett, vagy komikus dal funkciójában szervesen illeszkedett bele a cselekménybe. Hangszereik a laht, trombita, kürt, mandolin, kasztanyett és dob voltak. Zenei tudáeukra jellemző, hogy például az 1689-es párizsi olasz társulatot ábrázoló képen minden szereplő hangszerrel a kezében áll a színpadon. - 100 -