Székely György: Színjátéktípusok leírása és elemzése (Színházi tanulmányok 8., Budapest, 1963)

A. TÍZ SZINJÁTÉKTIPUS - II. Az atellana

i.e. I. században) színházépületben is. A római patriciusifjak először egymás között. Amikor exodiummá változott, akkor már az előtte játszott színielőadás közönsége is nézhette, igy tehát szélesebb néprétegek is. Később császári ünnepségeken is. Ez utóbbi egyébként nem volt veszélytelen, mert egy-egy aktuális, politikai jellegű csipkelődésért száműzetés, sőt halál járt. (így száműzte Nero Datust, emiatt égettetett meg Caligula egy atellana-szérzőt, «aiat't akarta Tiberius a szenátussal betiltatni a nyilvános atellana-előadásokat.) 14. Előzményeredet

x utódok ^ Sok vita után a kutatók az atellana kizárólagos oszk eredetét bizonyították be. ("Az atellanának Etruriából való származtatására nincs alap többé." - irta Szilágyi, Atellana 51» 1«) Minden valószínűség szerint számolni kell egy itáliai alapréteggel. Hipotézisünk szerint, amikor a XII. táblás törvényekben (i. e. 45O-5I) a fe

scenninusokat betiltották (lásd Horatius, Epist. II. 1. V. 145-től is), a római ifjúság - talán fenntartva a legényszövetségi formát, amire a maszkviselési jog, maszkfenntartási jog is utal, valamint az is, hogy a játszókat nem zárták ki a tribusból -, hasonló játékformát keresett és talált az oszk atellanában. Az ősi, csipkelődő vetélkedésekben még túltengett a személyeskedő elem; az atellana viszont általános helyzet- és jellemkonikumot képviselt s igy veszélytelenül lehetett felhasználni. A rögzitett figurák köré pedig (a Livius Andronicus által i. e. 2?0 köriil már kialakított római tragoedia és comoedia mintájára) mesecselekményt lehetett bonyolitani.Ez a megszelidülés ugyanugy és hasonló okokból történhetett, mint ahogyan nem is oly régen előtte Görögországban az arisztophanészi politikai komódiét is fel kellett váltani (társadalmi-politikai okokból) az általánosabb helyzet- és jellemkomédiával: a közép-, illetve menandroszi ujkomédiával. - 30 -